csillámpor hullik a síneken a homályra.
Út út vasút,
éber az életunt
álmodni félő arc,
minden ajtó kudarc...
Álmos állomások nyárfáiba kapaszkodnak,
induló s érkező titkok dermedt sikolyai.
Út, út, vasút,
valahol a kanyaron túl,
ott vár-e a talány,
én leszek, vagy valaki más?
Elkopik az erdő, zöld köd a határ,
koszos, de látok az ablakon át.
Út, út, vasút,
rángat, zötyög, egyre húz
ez a törtető vasremény,
valakit ledob, s valakit elemészt.
