Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.
|
2012 -
vasárnap, 2012. szeptember 30. 16:02 »
Hangulatról hangulatra...
Fél szívvel
Mint pernyében haldokló törmelék, otthon ropogott a tűzön könnyedén, elperzselt vágy, öröm fekszik itt ott, de hamut csókol a sok félelem, titok. Így hull ki az emberből is hirtelen, gyönyör sallang, bánat, úgy nesztelen. Egy szó, egy hang, egy titkos varázs, ha érint, megszűnök, s születik más. Életünkbe belebújik olykor egy pillanat, mikor megdermed az idő, s mozdulat, Furfangos látomás, lidérces álmodás, csak a szívünk érti meg, senki más. ** Itt volt, puha haja némán a lelkembe hajolt, repülők csillogtak, a szűz nap rájuk csókolt. Csend csöpögött a fáról, madár szárnyáról, egy hajnali csók fagyott illatáról... Elment, s társul adtam az egyik oldalam, Fél szívvel is lehet élni gondtalan. Csak szálljon, szeressen, s szeressék, én majd őrzöm titkát fél szívem rejtekén. kedd, 2012. szeptember 11. 12:25, Nézettség: 5248
A zentai csata, 1697. szeptember 11-én a török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győzelmet aratott az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén. kedd, 2012. szeptember 11. 01:38, Nézettség: 2260
Csak a szélCsak a szél maradt még,s néhány tegnap-törmelék.Cigi hamu az út mentén.Ennyi volt, véget ért,mint egy álom az ébredésnél,köszönés nélkül tovakélt.Alszik még a léptem,forró bögrére tapad a vérem,távoli tekintet tapogat párás föld felett,s gőzzel itatja egy mentás lehelet.
kedd, 2012. szeptember 11. 01:24 »
Hangulatról hangulatra...
Csak a szél
Csak a szél maradt még, s néhány tegnap-törmelék. Cigi hamu az út mentén. Ennyi volt, véget ért, mint egy álom az ébredésnél, köszönés nélkül tovakélt. Alszik még a léptem, forró bögrére tapad a vérem, távoli tekintet tapogat párás föld felett, s gőzzel itatja egy mentás lehelet. Száradt kukoricán csorog a harmat, penész ez, nem hajtás, halott áldomás, délibábon játszó régi képfoszlány. Felkel a nap, s valaki fürkészve vár, de csak a szél ölel, csókot hint rám. Lázasan érintünk, s elengedünk újra, néha mély nyomot taposunk az útra. Újból születünk egy útitársban, s meghalunk minden búcsúzásban. kedd, 2012. szeptember 4. 00:28, Nézettség: 2316
Cifra palotaCifra palota, zöld az ablaka...Cifra palota, zöld az ablaka...Anya!Anya!Anya, hogy van tovább?Anya, mondd már!- Te mondtad hitel kell,most mink marad? Fedél sem!- Nem vagyok bűnös, mit kiabálsz?neked prédikált a drága anyád!- A bank...a kamat...az autó...a barátok...mit szólnak...egy senki leszek...mit veszek...az életem...mi lesz velem...
|
Képek