Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.

 

2012 -

vasárnap, 2012. szeptember 30. 16:02 » Hangulatról hangulatra...
Fél szívvel


Mint pernyében haldokló törmelék,
otthon ropogott a tűzön könnyedén,
elperzselt vágy, öröm fekszik itt ott,
de hamut csókol a sok félelem, titok.

Így hull ki az emberből is hirtelen,
gyönyör sallang, bánat, úgy nesztelen.
Egy szó, egy hang, egy titkos varázs,
ha érint, megszűnök, s születik más.

Életünkbe belebújik olykor egy pillanat,
mikor megdermed az idő, s mozdulat,
Furfangos látomás, lidérces álmodás,
csak a szívünk érti meg, senki más.

**

Itt volt, puha haja némán a lelkembe hajolt,
repülők csillogtak, a szűz nap rájuk csókolt.
Csend csöpögött a fáról, madár szárnyáról,
egy hajnali csók fagyott illatáról...

Elment, s társul adtam az egyik oldalam,
Fél szívvel is lehet élni gondtalan.
Csak szálljon, szeressen, s szeressék,
én majd őrzöm titkát fél szívem rejtekén.

kedd, 2012. október 23. 07:51
Ez csodálatos!
szerda, 2012. október 24. 19:48
Köszönöm! :)
kedd, 2012. szeptember 11. 12:25, Nézettség: 5248

A zentai csata, 1697. szeptember 11-én a török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győzelmet aratott az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén.

Képek

kedd, 2012. szeptember 11. 01:38, Nézettség: 2260

Csak a szélCsak a szél maradt még,s néhány tegnap-törmelék.Cigi hamu az út mentén.Ennyi volt, véget ért,mint egy álom az ébredésnél,köszönés nélkül tovakélt.Alszik még a léptem,forró bögrére tapad a vérem,távoli tekintet tapogat párás föld felett,s gőzzel itatja egy mentás lehelet.

kedd, 2012. szeptember 11. 01:24 » Hangulatról hangulatra...
Csak a szél


Csak a szél maradt még,
s néhány tegnap-törmelék.
Cigi hamu az út mentén.
Ennyi volt, véget ért,
mint egy álom az ébredésnél,
köszönés nélkül tovakélt.

Alszik még a léptem,
forró bögrére tapad a vérem,
távoli tekintet tapogat párás föld felett,
s gőzzel itatja egy mentás lehelet.
Száradt kukoricán csorog a harmat,
penész ez, nem hajtás, halott áldomás,
délibábon játszó régi képfoszlány.

Felkel a nap, s valaki fürkészve vár,
de csak a szél ölel, csókot hint rám.



Lázasan érintünk, s elengedünk újra,
néha mély nyomot taposunk az útra.
Újból születünk egy útitársban,
s meghalunk minden búcsúzásban.

kedd, 2012. szeptember 4. 00:28, Nézettség: 2316

Cifra palotaCifra palota, zöld az ablaka...Cifra palota, zöld az ablaka...Anya!Anya!Anya, hogy van tovább?Anya, mondd már!- Te mondtad hitel kell,most mink marad? Fedél sem!- Nem vagyok bűnös, mit kiabálsz?neked prédikált a drága anyád!- A bank...a kamat...az autó...a barátok...mit szólnak...egy senki leszek...mit veszek...az életem...mi lesz velem...

5 bejegyzés | 1 / 1 oldal