Messze


Lehullt róla a vörös korona,
fekete zubbonyt hajított a bokrokra,
akác fürtök mézes fonatán
egy kósza élet halkan sírdogál.

Az est senkit nem keres,
hajtincsem tükrén megleled,
hangos hangom halk foszlányát,
mi zilált lelkekről zuhant rám.

Zabolázott vágyadnak nincs ura,
nézd, hogyan szól az Arvisura,
míg olcsó cseléd a szeretet rangja,
elveszett lesz a drága haza.

Kézről kézre, szájról szájra,
karcos bakelitünk ős imája,
vezess oda, hol a fény háza áll,
aki szeret, ott végleg megtalál.

Hol legelők harmat-zöldje gyógyír,
hol eperfás udvarból apád szólít,
hol panaszos ajkak kérges tenyere,
búza kenyér vatta-puha belseje.

S íme, a nap kéklő-kelőben
a keleti kocsányos erdőben.
Tisza tuszkolja tétován terveit,
s a cifra-lila gőzt, kikelet szerelmeit.

S tolja, tuszkolja egy idegen folyam,
szürke móló kabátban, otthon a tavasz,
kacér kóca, meztelen csókja messze szaladt,
néha elindul felé egy nyeregtelen hontalan.

Messze


Lehullt róla a vörös korona,
fekete zubbonyt hajított a bokrokra,
akác fürtök mézes fonatán
egy kósza élet halkan sírdogál.

Az est senkit nem keres,
hajtincsem tükrén megleled,
hangos hangom halk foszlányát,
mi zilált lelkekről zuhant rám.

Zabolázott vágyadnak nincs ura,
nézd, hogyan szól az Arvisura,
míg olcsó cseléd a szeretet rangja,
elveszett lesz a drága haza.

Kézről kézre, szájról szájra,
karcos bakelitünk ős imája,
vezess oda, hol a fény háza áll,
aki szeret, ott végleg megtalál.

Hol legelők harmat-zöldje gyógyír,
hol eperfás udvarból apád szólít,
hol panaszos ajkak kérges tenyere,
búza kenyér vatta-puha belseje.

S íme, a nap kéklő-kelőben
a keleti kocsányos erdőben.
Tisza tuszkolja tétován terveit,
s a cifra-lila gőzt, kikelet szerelmeit.

S tolja, tuszkolja egy idegen folyam,
szürke móló kabátban, otthon a tavasz,
kacér kóca, meztelen csókja messze szaladt,
néha elindul felé egy nyeregtelen hontalan.