Teremtés


Hajnalban kék tüze serken,
pille madár csitítva rebben,
éj foszlányán a nap szentel,
súlyos álmokat buzdít az ember.

Hallgatag jázmin csöppent cseppet,
fehér könnyet zöld lelkeknek,
halvány csókot dús mélyeknek,
lüktetést a pozsgás ereknek.

Kattog a kormos kemence,
kötél kúszik a kezekre,
nő, hat a lét rendre,
ember, jól figyelj a teremtésre.