Messze menekül


Az est csüggedt kedve henyél a karfán,
egy bágyadt tekintet a falra ül.
Térkép nyitott fonatán egy könnycsepp legördül,
Megbékél-e, ki túl messze menekül?

Szürke selyem hullámteste a híd alatt,
elnyeli az alkonyat, s kiköpi a pirkadat.
Kétszer senki nem léphet bele,
mégis ugyanazzal a szennyel van tele.

Tiszta forrás, ha lészen, kondul szűzi ének,
rozsda-marta víz alatt ily álomba nem réved,
Mint kísértet, mi kihalt otthonban csatangol,
hegyek hátán, völgyek után lassan eltéved...

A kérges gyökért deres moha borítja,
mitől az élet szerte ágazik.
Olykor sápadt levelét mélybe siratja,
mikor a sólyom-vér idegen földbe áramlik.

Pitypang virág kikeletbe fonva,
sokan indultak idegen honba.