hétfő, 2024. március 18. 11:05, Nézettség: 4

              A LELKEM ABLAKÁT…   Emberként érezve, A lelkem ablakát sarkig kitárva Tekintek fel az Égre olyan áhítattal, Amilyennel csak tudok. Gondolataim Szárnyalnak, repülnek oly sebesen, hogy Elérhessék az elérhetetlen dimenziók bezárt, Lelakatolt kapuját is.

hétfő, 2024. március 18. 10:08, Nézettség: 5

                HOGY SZÁLLNAK AZ ÉVEK,  HUSZONNYOLC ÉVES… Dávid unokám születésnapjára.   Hogy szállnak az évek, huszonnyolc éves Lettél immár, három ikszhez oly közel.

kedd, 2023. december 19. 12:13, Nézettség: 52

           GYÖNYÖRŰ, ERDŐK KIRÁLYKISASSZONYA…   Gyönyörű, erdők királykisasszonya Barna Maci testőrével sétálgat A behavazott birodalmában ma, Amikor más épp meleg zugot kutat.   Halvány mosoly az arcán, nem is fázik Mert azt is tudja, hogy a testőrkéje, Hűséges Macija mindig vigyázik Szép úrnőjének testi épségére.

vasárnap, 2023. december 17. 10:12, Nézettség: 54

                  FAVÁGÓK DALA   Erdőben élünk, favágók vagyunk, Susogó fák közt szépet álmodunk. Vadvirág nyíl, vagy ha tél havaz, Kedvünk virágos, kedvünk ugyanaz. Gyere közénk, várunk tárt karokkal, Miénk az élet – és a büszke dal.   Olyan szép itt a fejsze – kattogás! Rajtunk kívül nem érti senki más.

szerda, 2023. június 14. 12:19, Nézettség: 204

                ALACSONY BARNA KATONA FELEMÁS CIPŐBEN. Boldog „Békeidők” Pápai katonáskodásom idejéből 1966 – 68 között.         Pár nappal ezelőtt az egyik TV csatornán ismét levetítésre került egy régi kedven filmem, ami 1972 – ben készült. Címe a következő volt: „A magas szőke férfi felemás cipőben”. A főszereplője Pierre Richard nagyszerű francia színész játszotta.

szerda, 2022. szeptember 21. 09:27, Nézettség: 413

Eléggé sok magyar él Németországban, és nem egyszerü meghatározni, hogy Németországban mennyi marad a bruttó jövedelméből az adók és a társadalombiztosítási járulékok után.

hétfő, 2022. augusztus 15. 02:39
fö i
péntek, 2022. július 1. 12:30
Köznapi magatartásunkat vágyaink szi­matja irányítja, jobbra, balra, föl, alá, asze­rint, hogy az alkalom szele honnan fú; csak a megkívánás pillanatában tudjuk, hogy mit akarunk, s oly változékonyak vagyunk, mint az a bizonyos állat, amely környezetének színéhez alkalmazkodik. Hol elhatározunk valamit, hol elejtjük; máskor meg vissza­pártolunk hozzá: csupa ingadozás, követke­zetlenség. Nem megyünk, hanem sodródunk, mint amit visz a víz: olykor szelíden, olykor vadul, aszerint, hogy az ár haragos-e vagy csöndes.
kedd, 2020. június 9. 10:26, Nézettség: 1178

   Furcsa egy világ volt az én gyermekkoromban, mert csak arra emlékszem, hogy mindenért sorba álltunk. Erősen cifrák voltak azok a sorok, sok mindent megtudhatott az ember, ha a fülét jól hegyezte. Halványan derengő emberarcokat láthatott csupán, meg vastag posztókabátokat, s a tetejükből felszálló lehelletpárát.

107 blog | 1 / 11 oldal