Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.

 

2013

péntek, 2013. november 15. 00:21 » Hangulatról hangulatra...
Ősz Anyánk


Ódon ház tej-fehér falán
kileheli lelkét az idei nyár.
Szőlő lugas mézrojtos fürtjein
alkony szüreteli vörös vétkeink.

Bronz álmában a gesztenye levele,
rügyeit hogy ringatta tavasz fellege.
Ősz Anyánk csitítja a zúgó erdőt,
s a sínek közt sikló tévelygőt.

Hinti hajára, fájdalma csordogálója
ránca vonása, csókkal letörli unokája.
Keleti szél köpüli kéretlen könnyeit,
Befedi vele barna bokrok töviseit

Bíbor vérrel csordultig a bokrok,
édes nedűből gyógyírt ontók.
Pitypang üde most a nyárfa,
irigy a madárra, tűnő szabadságra...

Kimegy a haldokló rétre, repülő térre,
virág-kéj illatát csokrozza be télre,
városi panel ablakon, plakát cafaton,
megbillen néha rozsdás szélkakason.

Halott illatokon csúsznak a sarkak,
utcákat csókolnak komor-ködös ajkak.
Ősz Anyánk megáll, s zokog zihálva,
lelkünk zavaros bugyrait, ha kiássa.

Pirkadatba porlad el a tejföl pára,
s élénkül lassan a varjú fekete vonása.
Szegény pára, csak károg magába,
csupasz ágak közt bujdosik sok árva.

Árva lélek lüktet, csupasz a teste,
Ősz Anyánk kontyába tűzve a vétke,
koronája de magas, kiszakad az ég paplan,
fehér kegyek hullanak, íme: irgalmaznak.

csütörtök, 2013. augusztus 1. 16:23
Irodalom a hűtőben – hűtő az irodalomban

A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és azon fellelkesülve eltökélte magában, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz majd igénybe, amit magyar feltalálók ötleteinek köszönhet az emberiség. Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László találta fel, 1931-ben), felrótta egy árkus papírosra csupa nagybetűvel, hogy TALÁLÉKONY MAGYAROK!, majd egy mágnessel a hűtőgépre (Szilárd Leó, 1929) tapasztotta az emlékeztetőt. Ezek után az ablakhoz lépett, és csupán azért, hogy elhatározásához hű maradjon, egy kétcsövű vadásztávcsővel (Petzvál József, 1840) átkukkolt a szomszédba, ahol sajnos éppen nem öltözködött a szomszéd asszony. Amúgy is köztudomású, hogy a magyar nők a legszebbek a világon, bár nem tudni, pontosan ki és mikor találta fel őket. Ekkor előszedett egy doboz gyufát, melyet a cipőtalpán már nem tudott meggyújtani, mint a vadnyugati filmek sztárjai, ezért kapta a biztonsági gyújtó nevezetet (Irinyi János, 1836). Rágyújtott egy cigarettára, melyet ugyan nem a magyarok találtak fel, hanem egy japán hiedelem szerint maga az ördög, de azért roppant jól esik a nap kezdetén, amikor a magyar ember, és az ember úgy általában még frissen kapja a vérét felkorbácsoló nikotin-ingert. Nehéz huszonnégy óra állt előtte, tudta jól. Kicsit nézegette a hologramos matricát (Gábor Dénes, 1947) egy nemrégen ajándékba kapott CD tokján, majd bárminemű egészségkárosodás megelőzése céljából, és persze hazafias okokból beszedett egy bikadózisnyi C-vitamint (Szent-Györgyi Albert, 1931), abból baj nem lehet.

Lackfi János: Találékonyság
szerda, 2013. július 24. 09:26
Messze


Lehullt róla a vörös korona,
fekete zubbonyt hajított a bokrokra,
akác fürtök mézes fonatán
egy kósza élet halkan sírdogál.

Az est senkit nem keres,
hajtincsem tükrén megleled,
hangos hangom halk foszlányát,
mi zilált lelkekről zuhant rám.

Zabolázott vágyadnak nincs ura,
nézd, hogyan szól az Arvisura,
míg olcsó cseléd a szeretet rangja,
elveszett lesz a drága haza.

Kézről kézre, szájról szájra,
karcos bakelitünk ős imája,
vezess oda, hol a fény háza áll,
aki szeret, ott végleg megtalál.

Hol legelők harmat-zöldje gyógyír,
hol eperfás udvarból apád szólít,
hol panaszos ajkak kérges tenyere,
búza kenyér vatta-puha belseje.

S íme, a nap kéklő-kelőben
a keleti kocsányos erdőben.
Tisza tuszkolja tétován terveit,
s a cifra-lila gőzt, kikelet szerelmeit.

S tolja, tuszkolja egy idegen folyam,
szürke móló kabátban, otthon a tavasz,
kacér kóca, meztelen csókja messze szaladt,
néha elindul felé egy nyeregtelen hontalan.
szerda, 2013. július 24. 01:46 » Hangulatról hangulatra...
Messze


Lehullt róla a vörös korona,
fekete zubbonyt hajított a bokrokra,
akác fürtök mézes fonatán
egy kósza élet halkan sírdogál.

Az est senkit nem keres,
hajtincsem tükrén megleled,
hangos hangom halk foszlányát,
mi zilált lelkekről zuhant rám.

Zabolázott vágyadnak nincs ura,
nézd, hogyan szól az Arvisura,
míg olcsó cseléd a szeretet rangja,
elveszett lesz a drága haza.

Kézről kézre, szájról szájra,
karcos bakelitünk ős imája,
vezess oda, hol a fény háza áll,
aki szeret, ott végleg megtalál.

Hol legelők harmat-zöldje gyógyír,
hol eperfás udvarból apád szólít,
hol panaszos ajkak kérges tenyere,
búza kenyér vatta-puha belseje.

S íme, a nap kéklő-kelőben
a keleti kocsányos erdőben.
Tisza tuszkolja tétován terveit,
s a cifra-lila gőzt, kikelet szerelmeit.

S tolja, tuszkolja egy idegen folyam,
szürke móló kabátban, otthon a tavasz,
kacér kóca, meztelen csókja messze szaladt,
néha elindul felé egy nyeregtelen hontalan.

kedd, 2013. május 21. 18:44 » Hangulatról hangulatra...
Kedvesem

Zúzott köveket szürkén kapar a szél,
lila homály a kaktusz tüskén henyél.
Narancs-csók csepeg a fűzfákról,
koromba süllyed a tejes bodzavirágról.

Mesél még nekem az alkonyi fellegem,
esőt küldök az arcodra, Kedvesem.
Tiszta víztükör vonásod belém lát,
s eltakarja a ketyegő idő moraját.

hétfő, 2013. április 29. 15:44, Nézettség: 9595

Egyre több pár választja szerelmük megszentesítéséhez a táltos eskövőt, ősi magyar szokás szerint.   Esküvő Szer leírása II.     Az esküvői szertartás szövege Tátos: Itt állunk Urunk színe előtt. Abban a lelkes, lélekkel telített világban, mely az idők kezdete óta hirdeti Teremtő Istenünk végtelen bölcsességét. Az idők kezdete óta őrzi és tanítja törvényeit.

Képek

péntek, 2013. április 12. 14:07, Nézettség: 4579

A folyamatos környezetszennyezés hatására az időjárás alaposan megtréfált minket. A jó konyha kiindulóalapjának tekinthető kiskert azonban kisegíthet: az alábbi, 1859-ből származó megfigyelések ugyanis akár most is érvényesek lehetnek, hiszen ezeket elsősorban a növények viselkedésének megfigyelésére alapozták.

kedd, 2013. március 19. 19:36, Nézettség: 1752

Van egy titok, ami sokkal nagyobb, mint a politika, az egészségügyi szabadság, a tudomány, vagy akár az emberi faj egész történelme. Ezt a titkot továbbra sem ismeri el - még el is ítéli - a tudományos közösség, és mégis ez a legfontosabb titka mindennek, ami van.Igen, mindennek.A titok egyszerűen az, hogy mindannyian túléljük a fizikai testünk halálát.

szombat, 2013. július 20. 17:17
Ekkora..loditast,meg tulzast,meg nem lattam.A Heber-Arami Szent Iratok es az Uj Szovetseg,100(egyszaz) iras-szovegben kijelenti,hogy:
A LELEK..HALANDO,ES MEG IS HAL EZERT,ES ABSZOLUT SEMMI NEM
MARAD AZ EMBERBOL,SEMMI SE ELI TUL A HALALT.
Ki tudja jobban,mibol all az ember,ha.nem az alkotoja ?
csütörtök, 2013. július 25. 06:46
Ben Alexander dr. NEM volt halott. Írása pedig meghazudtolja az Úr Jézus szavait. Írásában már nem is az indiai lélekvándorlást, hanem egyenesen a bolygóközi lélekvándorlást akarja nekünk bemagyarázni. Micsoda üzlet! A Mennyek országa hol is van? Az Úr Jézus nagyon világosan megmondja:
Lk 17,21 - "Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van."
dr. Ben Alexander és a kiadója, baráti köre pedig CSAK pénz szerető farizeus!

Idézet: Lukács evangéliuma 16. fejezet:
14. Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt.
15. És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.
16. A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.
17. Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.
18. Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
19. Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21.
És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
22. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
24. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
27. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
28. Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
30. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
31. Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
szerda, 2013. január 30. 16:52, Nézettség: 3511

Régen, a magyar falvakban nem volt jó orvosi ellátás, ezért a szülők, nagyszülők őseiktől örökölt mágikus eljárásokkal próbáltak segíteni a megbetegedett gyereken. Megelőzés mágikus tárgyakkal Régen attól féltek, hogy valaki megigézi a gyereket, ezért megpróbálták megelőzni a bajt és zajjal, füstöléssel elriasztani a rossz szellemeket a háztól.

vasárnap, 2013. január 27. 20:34 » Hangulatról hangulatra...
Január


Ködfátyolt karolnak a kőrisek
magányos lámpa dús fénye alatt,
ázott bozót mögött didereg a tanya,
fürkészem, szótlan szókat őrzi-e?

Nem hallom, csak a süvítő január,
reccsenő ágakat cirógat sután
a szurok éji erdőn ez a csapodár,
nem érez, nem felel, csak néz bután.

Bús szellő huhog fagyott arcokon,
a város rubint fényei elcsorognak,
titkos álmok utamon megmaradnak,
sziromban bomlanak majd egy hajnalon.

Mikor rozsda ül a vason foszló papíron,
fák korhadnak, virágok fonnyadván
mosoly csorbul majd éles sikollyá,
s béke csillog majd az igaz magyarokon.

De még várunk, s a harci lángnak
csendben csontos csírája szökell,
Idegen január rájuk soha nem lel,
elporlad az ősföld bosszújában.

13 bejegyzés | 1 / 2 oldal « 1 2 »