Brasnyó István Moholgunarason született 1943-ban. Általános iskolába Gunarason és Topolyán járt, majd Újvidéken járt gimnáziumba és az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén folytatott tanulmányokat. Szabadfoglalkozású író volt. Rengeteget dolgozott, saját művein éppúgy mint műfordításain. Fekete J.

  Charles H. Grasty Különtávirat a New York Times-nak Budapest, 1921. április 3. A mai napon interjút adott nekem Horthy admirális, aki az utóbbi napok eseményei következtében az egyik legérdekesebb európai személyiséggé lépett elő. Mindenekelőtt biztosított róla, hogy Károly visszatérési kísérlete teljesen meghiúsult.

A vér


Dalaim dúló démont szültek,
mikor e véres világra küldtek.
Ordítottam az ordas déli szélbe,
s rám fröccsent a történelem vére.

Én pólyámból a tőröket kitéptem,
s a hatalmak szemébe bevéstem,
mikor galádul lép a Szent Földre,
méreg vérünk égeti majd örökre.

Ígéret


Látod ifjú, ennyi az élet,
csak egy pillanat-ígéret.
Foszló illat halál nyomán
az eltaposott lila ibolyán.

Krizantém illat a mécsesen,
lángja őrzi keserű könnyét,
sírkövön hallom néha még
a siratók sajgó keservét.

Régi idők rongyos álma,
megőrzi a márvány tábla,
asszony és ura, fiatal kora,
délceg volt pedrett bajusza.

Tükörképükbe bámul e kor,
és bizony szégyenli olykor,
nap is sír a horizont alatt,
Könnyét issza az alkonyat.
.

Házak mellett utak futottak,
de jó illata volt a paradicsomnak
a meleg szó selymes sóhaján,
ez maradt nekünk kezük nyomán.

Magyarul zengett a "Mi Atyánk",
kuporgó életük hars hangján,
szégyenled, kopott ócskaság,
érintő képernyős a boldogság.

Ez az élet? Mámoros ígéret?
kő szívünkről lepattanó ítélet?
Taposott utukat benövi a gaz,
Korholnak a fejfedőjük alatt.

November

Világunk fonnyadásában,
hűs kezünk forró formában.
ázott levélen léptünk halkabb,
hol sárgult fájdalom lappang.
Szerény szívünkbe szúródik
hulló hajtások hasító halála.

Úgy Lesném pillád pillanatát,
ajkad súlyának sóvárgó sóhaját,
ujjam perce remegne arcodon,
hinnéd,csupán lázas oltalom,
Egyszer elvész sétánk lábnyoma,
Elnyeli a köd tejföl-bársonya.

S felszáll majd a nap aranyába,
s elrejti titkunk a fellegek morajába.

A moholi László Mihály másodmagával szökött meg 1944 őszén a Tisza-parti vesztőhelyről – Vele ásatták meg a rokonai, köztük az apja sírját is. A Vajdasági Levéltár dokumentumai szerint ifj. László Mihályt, ragadványnevén Suta Misát az óbecsei OZNA 1944. november 28-án végezte ki Moholon.