Utolsó alkalom, az utolsó oldalon
Az a pár sor a könyvekben, amit várunk,
Utoljára ez maradt nekünk, ez a mi regényünk.
Nagyon fáztam, de szüntelen vártam,
Hogy meleggel ölel minden éjszaka,
Becsapott hajnalok, józan nappalok.
Az idő büntet, az idő felemel
Szívedben is szúr a kés, fájdalmas bosszú,
Minden emlék méreg, pengére száradt vérem.
|
Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.
Archívum
|
Utolsó
|
||||||||||||
