Haldokló napsugár
az év utolsó alkonyán
még erőt vesz magán,
s belefolyik a városba,
elcsitul a vágyakban.
Erőtlenül remeg az aszfalton,
halkan gyöngyözik a hajamon,
üres szellőre talál
hűvös kezeim nyomán
búcsúztatja számtalan darumadár...
Fekete gomolyag halkan duruzsol,
vezért követve szárnyal,
szívembe mar e gyászdal.
Templom harangja megkondul,
belül egy könny lecsordul.
Vigyétek madarak, vigyétek hamar,
hintsétek el fekete tollak,
hogy a szívem megroppan,
ha nem jön többé a karomba.
Szállj madár, szállj,
mert a halál közel jár.
