Ha a záporfelhők elhamvadnak,
aranyban fürdik a nap
az útszéli vízben.
Vízcseppek hullanak lomhán,
lilán ringanak az ibolyán,
majd felissza a föld.
Sárga édent illatoznak a kertek,
konokul dolgoznak a méhek,
míg eltűnnek nyomtalan.
Fehér álmot dalol a rózsa,
mi nem válhatott valóra,
ha a sírra simul a szél.
Aranyban peregnek a percek,
de mit ér, ha nem érzed,
hogy lüktet a véna.
Némán csepeg, halkan remeg
izzón gördülő könnyekben
az örök szeretet.
|
Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.
Archívum
|
Életcseppek
|
||||||||||||
