Hervadt falevél egy utolsót álmodik,
míg hullva a széllel barátkozik,
majd belefagy a földbe.
Szívemben élő heves remények
Halk hangokat regélnek,
S fulladnak a múltba.
Ketyeg a perc, folyik az idő,
Rablóitól búcsúzik az érkező,
ha kezünk új kilincshez ér.
|
Versek, riportok, novellák, emlékezetek, tervek...minden, amit az ihletett, milyen magyarnak, s embernek lenni.
Archívum
|
Lehulló remény
|
||||||||||||
