Hazánkban Janus Pannonius említi először a mandulát az, egyik költeményében. (Egy Pannóniában nőtt Mandula fáról címmel) Fagyzugos tájegységeken a termesztésével nem érdemes foglalkozni. Fagytűrő képességük, összefüggésben van, a fák kondicionális állapotával. A papírhéjú fajták fagyérzékenyebbek. Nagyon korai virágzású fajtákat, a mínusz 3-5 fokos lehűlések, gyakran károsítják.
A madársóskafélék (Oxalidaceae) családjába tartozó szerencsehere vagy lóherevirág (Oxalis deppei) valójában madársóska, semmi köze sincs a négylevelű lóheréhez. 8-15 cm magas növény. Csak tőlevelei vannak. Tőkéje gumós, levele 3-4 ágú, a fényingerekre reagál. A termés tokja hártyás, ötrekeszű, azon belül a magnak még külön húsos, éretten rugalmasan felpattanó héja is van.
A kerti madárbirs ( cotoneaster horizontalis) akár 1 méter magasra is megnövő kúszó talajtakaró lombhullató cserje, az ősz egyik legszebb és legmutatósabb növénye. Hajtásai jellegeztess, halszálka mintával rendelkeznek a vesszők két oldalán fejlődnek.
A labdarózsa régóta kedvelt díszcserjéje a magyar kerteknek. Virágzása egybeesik az orgona nyílásával.
Ismert és kedvelt növény a labdarózsa (Viburnum opulus Roseum) is. A 3-4 méter magas cserjét napos vagy árnyékos fekvésbe egyaránt ültethetjük. Érdekessége, hogy csak meddő virágokból állnak, amelyek hatalmas, először zöldes-fehér, majd hófehér gömböt alkotnak.
A kutyatej (Euphorbia) a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjának névadó nemzetsége közel 1700 fajjal. Pallas nagy lexikona szerint: ebtej, farkastej, farkasfű, tejesfű, fűtej.
A mérsékelt égövtől a trópusokig terjedt el az Ó- és az Újvilágban egyaránt; a legtöbb Afrikában és Dél-Amerikában. Európában mintegy száz fajuk honos; ezek közül Magyarországon 37 él vadon.
Régi, eredeti magyar, vagy tükörfordításból származó nevei közül néhány: ebtövis, macskatövis, fehértövis, disznótüske, sürgefa, hajtisztító, hajtisztító-kökény, festőkökény vagy szarvastüske – ami az egykori cervispina kathartica – névből származik. A bengefélék nemzetségneve az ógörög rhamnos = tüskebokorra utal.
A varjútövis szárazabb helyeken él.
Népiesen: Lángfa, dögfa, ebiszelence, ebsefa, puskaporfa.
A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozik. Nedves, lápos helyeken él. Többnyire cserjeszerű, de Gödöllő határában a Domony-völgyi tó közelében egy csoportban 4 vagy 5 méteres példányait is találtam. Ágai szórt elhelyezkedésben nőnek. Tüskéi nincsenek. A hajtások szőrösek.
Népi elnevezése lehet még a Kontyosfű, Árongyökér, Áronszakálla, Áronvessző, Borjulábfű, Sulyfű. A népes család füvei, mintegy 20 (hazánkban 3) faja Európában, a mediterrán vidéken, Ázsia Ny-i részén egész Afganisztánig terem. Többnyári gumóforma tőkéje van, nedves hűvös helyet szereti.
A Cannabis sativa, azaz a "hasznos kender" (cannabis: kender, sativa: hasznos) lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény, amely meleg éghajlat alatt bárhol megterem. Vad változatai 2-3 méter magasra is megnőnek, a melegházban termesztett hibridek (lámpás növények) átlagos magassága 120-180 cm. Könnyen felismerhető jellegzetes, fogazott leveleiről.
A hóvirág (Galanthus nivalis) az Amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó növényünk, mely gyakran még hófoltok között virágzik, így a tavasz egyik hírnökeként tartják számon.
