Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg.
A honfoglalás előtti korban az előmagyarok az uráli őshazában halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel szerezték meg táplálékukat. Az étkezésre, a felhasznált nyersanyagokra és a készítési módokra az ebből a korból származó szavakból következtethetünk, így pl.
A paraszti rétegek között nagy táplálkozási különbségek voltak. A szegények elsősorban növényi ételeket ettek, így pl. kásaféléket, kukoricát, kölest, hajdinát, burgonyából készült ételeket, gyúrt és kifőtt tésztákat. A hús elsősorban sertéshúst jelentett, tájegységenként változóan birkát vagy baromfit főztek, vasárnaponként vagy ünnepnapokon.
Ünnepi asztali teríték bemutatása
Az étkezés hangulatát, minőségét növelheti egy szépen, ízlésesen megterített asztal. Most megismerkedünk az asztali terítékek részeivel.
Alapterítés
Az alaptányér emeli az étel színvonalát, amely lehet fa vagy ezüst. A vendég kaphat fűszervajat, pirítóst vagy zsemlét, amit vajkéssel együtt tálalnak. A levest nagykanállal kell enni.
Növényekből, gombákból, állatokból vagy ásványokból nyert anyagok, amiket hatóanyagaik miatt ételeink elkészítéséhez, tartósításához felhasználunk. A fűszerek nagy nagyrészt növényi eredetűek, azoknak erős ízhatású vagy aromájú része, amit ételkészítéskor az ételek ízének, illatának megőrzésére, módosítására használnak kis mennyiségben.
Jellegzetes illatú, édes aromájú mag. Sokfelé általánosan használják főzelékfélék (káposzta, tök, cékla, sárgarépa) ízesítésére; a magyar konyhában inkább a sütemények és édességek fűszere. Köptető, szélhajtó teakeverékek fontos összetevője - csecsemők teájába is használatos.(Pimpinella anisum)
Babérlevél
A babérlevél egészben és őrölve egyaránt szükséges fűszer a konyhában. Minden savanyú leves, főzelék ízesítője, de nem hiányozhat a vadas húsból, savanyú káposztából készülő ételekből sem. Jó a húslevesbe is körömnyi babérlevelet dobni, de zamatosabb lesz bármilyen marha- vagy sertéssült, ha a párolás során babérlevél kerül az edénybe.
A fekete-, a fehér- és a zöldbors egy trópusi cserje különböző érettségi fázisban szedett és különbözőképpen kezelt termése. Nem rokonuk, csak formailag, aromában vagy csípősségben hasonlít hozzá a szegfűbors, a szecsuáni bors, a németbors, a csomborbors, a cayenni bors, a törökborsról - csípős pirospaprika magyar névváltozata - nem is beszélve.
Nagyon csípős, hegyes, piros színű, a trópusokon termő paprikafajta. Nálunk egy aprótermetű változata díszpaprikaként ismert. Sok helyen úgy is használják, mint nálunk a zöldpaprikát - kínai, indiai, mexikói ételekhez nyugodtan használhatunk helyette közönséges, de lehetőleg piros színű zöldpaprikát.
