Az egyik legfontosabb kritérium a pálinka hõmérséklete. Ahhoz, hogy az ital a legjobb tulajdonságait mutassa, nem szabad lehûteni, ideális fogyasztási hõmérséklete 18-22 fok. Alacsonyabb hõmérsékleten a pálinkában rejlõ illatanyagok nem tudnak kibontakozni, íze nem lesz kellemesen gyümölcsös, inkább jellegtelen, erõsen alkoholos érzést vált ki.
Nem szabad megfeledkezni a mennyiségrõl sem, egy húzásra meginni nem más, mint pazarlás. Lassan apránként ízlelgetve elfogyasztva nyújt igazi élményt, így ismeri meg az ember kortyról-kortyra a kiválasztott párlatot.
Fontos szerepet játszik a pohár is, akárcsak a boroknál. A pálinkáspohár alul öblös felfelé haladva pedig szûkül, nem véletlenül. Az öblös részben elég párolgási felületet ad az italnak, amit a szûk felsõ része egyenesen a kóstoló orrába irányít. Ebbõl is látszik, hogy milyen fontos szerepet kapnak az illatanyagok, amiket egy pohárfedõvel megakadályozhatunk a pohárból való idõ elõtti távozásban. Ha lehet, használjuk ezt az eszközt, ahányszor csak pálinkát iszunk.
A fogyasztás utolsó pontja az ún. szárazpróba. A pálinka elfogyasztása után 3-5 perccel nyugodtan emeljük orrunkhoz a poharat, talán nem is gondolnánk, de ilyenkor eddig nem tapasztalt illatokkal találkozhatunk. Karakteres, gyümölcsös, lekvárra emlékeztetõ jelleget figyelhetünk meg.
Remélhetõleg a nem túl távoli jövõben egyre fontosabb szerepet kap majd a pálinkakultúra, és végleg elfelejthetjük a talponállós, féldecis, egy hajtásra elfogyasztós, szeszesital korszakot.
Egészségükre!
Forrás:
www.egriborasz.hu
