Virágzási időszaka május közepétől októberig terjedhet. A virágkocsányok a levelek hónaljából erednek, különböző hosszúságúak. A 2 zöld, serteszőröktől borzas csészelevél virágnyíláskor lehull. A 4 nagy. lángvörös sziromlevél 2-5 cm átmérőjű tövén fekete folt van. Toktermése sokmagvú, éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik fel. Magvai több éven át megőrizhetik csírázóképességüket, kedvező körüilmények között gyorsan, jól csíráznak.
Elterjedt egész Európában (a Sarkvidék kivételével). Ázsia mérsékelt égövi részein, Észak-Afrikában - Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behurcolták. Hazánkban is nagyon gyakori gyomfaj. Valamennyi része (főként a levelek és az éretlen toktermés) rocadin alkaloidot, roeadinsavat tartalmaz. Zölden és szárítva egyaránt mérgező. A mérgező anyag a tejjel kiválasztódik – a mérgezetlt tejitől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek (tompultak, elesettek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak - ugyanakkor az anyaállatok látszólag tünetmentesek maradhatnak). Virágszirmainak kivonata élelmiszer-színezésre használható. Régen kesernyés ízű szirmaiból nyugtató szirupot készítettek.
