A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc.
A dolgok érzékelhető mivoltában nincs jelen az Isten. A dolgok a visszájukat fordítják az érzékelés felé és színüket az Isten felé. Isten jelen van a dolgok közös lényegében, de nincs jelen a dolgok sokfajta érzékelhető megnyilvánulásában, ahol a tünemények serege hullámzik.
A jólelkű tiszteletes azt mondja nekünk, hogy "fordítsuk oda a másik orcánkat". Az anyánk az mondja, hogy "nevess és a világ visszanevet rád". A tanárunk arra figyelmeztet, hogy "számolj tízig, mielőtt dühbe gurulsz".
Ezen kedves tanácsadóink segítségével legtöbbünk már az első képregényünk olvasásától kezdve különböző utat mutató közhelyekkel tömte tele az elméje fiókjait.
Amikor csak teheted – de soha nem úgy, hogy munkádtól lopod el az idõt és rossz lelkiismerettel, sietve cselekszel! –, menj el a hõvizû közfürdõk valamelyikébe, hetenként kétszer-háromszor. A fürdõzés nagyon régi emberi szokás, s nemcsak a testet edzi és üdíti, hanem a lelket is. Fürödj lassan, tested törvényei szerint, megfontoltan és ráérõen.
Kétféle lustaság van: vízszintes és függõleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az idõbe épít, a nagy messzeségbe.
Ha létezik olyan, hogy kettő meg kettő nem egyenlő néggyel, az a házasság. Adjunk egy 2,0-shoz egy másik 2,0-st, és nem vidámságot (4,0) kapunk. Hanem tűzijátékot.
Egy személy ellenkező nemmel kapcsolatos viselkedése a tónusától függ. A szerelem maga nem egy érzelmi tónus, de a szerelem energiája megnövelheti, lecsökkentheti vagy felerősítheti a személy tónusát.
Ha egy fájdalomtól szenvedő embertársadat már gondoztad valaha, akkor már tudod, hogy egy általában jó és kedélyes természetű személy mennyire követelőző, házsártos és ingerlékeny is tud lenni.
A fájdalom maga nem egy érzelem, hanem egy olyan érzéklet, amely az egyedet arra figyelmezteti, hogy a túlélése veszélyben forog.
Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkû nõ, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengõ érzés.
Nyugtalan vagy, mert érzékeid ingerli és megzavarja ez a szép, fiatal nõ, s attól kell tartanod, szépségét és fiatalságát megosztja másokkal is? De mit is vártál tõle? Valamilyen zárdai fogadalmat, komor hûséget? Nem azért szép és fiatal.
Ha nem érkezik valaki a megbeszélt idõben a találkozóra – legyen az nõ vagy férfi, barát vagy idegen –, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy sértõdést ne õrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat a másiknak, hogy megvárakoztasson.
De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnõk énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság.
