Nekem valamiért tetszik ez a festmény, de az… Fúj!" "Soha nem bírtam a klasszikus zenét, nekem azok túl nyomasztóak." "Lehet, hogy nem egy jó írás, de így is élveztem."
Akár tetszik a kreatív embereknek, akár nem, a legtöbben a művészetekre érzelmi alapon reagálnak, ugyanis a tónusskála és a művészetek között határozott összefüggés található.
Aki azt mondja Neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött, az vak. Legyőzheti-e a felhő a napot? A sötétség a világosságot? Tél a tavaszt?
A győzelmet azonban ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel? S ha igazságról beszélsz, akkor is vigyázz.
Elutazol egy kéthetes tengerparti vakációra. Néha az út nagy részét igénybe veszi, hogy elfelejtsd, vajon elzártad-e a gázt és vajon a telepen a kutyának megszakad-e a szíve. Még úgy egy nap eltelhet, amikor már nem azzal a rettegő érzéssel kelsz fel, hogy elkésel a munkából. Végül megnyugszol és a követelmények és a nyomás hiányának kellemes érzésében sodródsz.
"Nem tudom, Frank, szerinted közülük melyik lányt vegyem feleségül?"
Mivel a munkatársától kapott váratlan bizalmaskodástól összezavarodott, az én kissé maradi barátom azt kérdezte: "Miért nem azt veszed el, akibe szerelmes vagy?"
"Ki a fene beszél szerelemről? Azon gondolkozok, hogy kivel járok a legjobban.
Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és a jellem –, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra.
Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni.
De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.
A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerûen a tunyaság. Az a bizonyos „jóra való restség", melyrõl a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetõsen ritka emberi tünemény. A gyilkossághoz már erõ kell, egyéniség, képzelõerõ, nagy indulatok.
A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani. Étkezés közben, társalgás közben. Ágyban és asztalnál. S mikor mindegyre formátlanabbá válik az emberi együttélés: te maradj hûséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás, véleményalkotás kialakult, végsõ és kristályos formáihoz.
Jól figyelj most ide, mert ez nagyon fontos: nem vagy egyedül a földön. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: nem vagy egyedül. Sajnos, rajtad kívül még sok millió ember él. Nem tudom pontosan mennyi, de nagyon sok.
Valamennyi embernek ugyanaz a célja, mint Neked: emberi módon akar élni. Békét és nyugalmat akar. Otthont, vagyis egy szemétdombot, melyen ő a kakas, aki kukorékol.
Jóvátétel: Egy sértés vagy megbántás kárpótlásként helyrehozása vagy megfizetése
– The American Heritage Dictionary
Lucy úgy dönt, hogy többé nem találkozik Oliverrel. A fiú össze van törve. Zokogva és az önsajnálatba temetkezve megfogadja: "Mindent megteszek, hogy elérjem, hogy újra szeress engem."
Felhívja, ajándékokat és könyörgő leveleket küld neki.
