Ha egy fájdalomtól szenvedő embertársadat már gondoztad valaha, akkor már tudod, hogy egy általában jó és kedélyes természetű személy mennyire követelőző, házsártos és ingerlékeny is tud lenni.

A fájdalom maga nem egy érzelem, hanem egy olyan érzéklet, amely az egyedet arra figyelmezteti, hogy a túlélése veszélyben forog. Viszont a fájdalomhoz egy bizonyos érzelmi reakció kötődik, ami a düh és az ellenségesség közötti pihenőponton található.

Szétszóródott figyelem

Az emberek nem képesek magas tónusúak maradni, amikor fájdalmat éreznek, így ez az a szint, amelyikre leesnek. A személy figyelme szétszóródik, máshol (bárhol máshol) szeretne lenni, kötekedővé, ingerültté és türelmetlenné válik. Noha küzd a fájdalom ellen, a figyelme annyira szétszóródott, hogy teljesen hatástalanul teszi ezt.

 Joe a garázst takarítja, amikor egy méh megcsípi. Vadul rácsap a méhre, mellétalál és lever egy olajkannát. Felveszi, ügyetlenkedik és elejti. Morogva ráüt a munkaasztalon lévő félig halott méhre, és a fejét beüti a nyitott szekrényajtóba. A fiaskója során tett megjegyzései pedig nem tűrik a nyomdafestéket.

 A fájdalom annyira tönkreteszi a személy környezete feletti uralmát, hogy küzdeni kezd ellene – durva, rosszindulatú megjegyzésekkel. A túlzott hőség (a fájdalom egyik formája) a skálának ezen részén található érzelmeket hozza létre. Ezt látjuk akkor, amikor valaki egy forró nyári napon egy zárt autóba beszáll, türelmetlen és harapós kedvű lesz. Ugyanezek a forró nyári napok azok, amelyeken lázadások törnek ki és "hirtelen felindulásból elkövetett" bűnesetek történnek.

Fájdalomtűrés

 Egy, a skálán magasan található személy a túlzott hő és hideg, fény és zaj formájában jelentkező kényelmetlenségekből többet el tud viselni. Minél lentebb van valaki a skálán, annál alacsonyabb a fájdalomtűrése. A bánatosak mindent (a tudást, a valóságot, a létezést és az érzékleteinek legtöbbjét) fájdalmasnak találnak, tehát őt ne keverjük össze az 1,8-asokkal, akiknél a fájdalom valóságos, éles és az érzelem sokkal élettel telibb. A bánatos akkor is panaszkodik, ha a cipője egy kicsit böki, miközben egy magas tónusú személynek eszébe sem jut, hogy a cipő kényelmetlen lenne.

Sport

 Azt találhatjuk, hogy a tónusskála 1,8-as szintjén számos sportot játszanak (noha a legjobb sportolók ennél magasabb szinten vannak). A jégkorong például lényegét tekintve egy olyan ellenséges játék, amely gyakran sérüléseket eredményez. Egy játékost az oldalfalhoz szorítanak, ő leesik 1,8-ra, megfordul és az ütőjével a támadó ellenfélre csap. Egy másik játékost is eltalálnak, így ő is meglendíti az ütőjét. Hamarosan az egész pálya egy általános adok-kapokká válik, ami miatt pedig a játékosok felét a büntetőpadra küldik.

Összegzés

 Könnyű felismerni valakit, aki ezen a tónuson található: vágj össze azonos mennyiségű dühöt és ellenségességet, majd szórj egy kis sót a sebre.

 Ez a fájdalom.

 Aú!