Lévén, hogy a mai formában működő pártos rendszerek, a pártdemokráciák - melyek elsősorban a háttérhatalmaknak és az azokat kiszolgáló önérdekű pártoknak kedveznek - rosszak, úgy egy valóban közérdekű párt végső célja csak egy lehet: kezdeményezni és felépíteni egy működésében szerves társadalmi rendet, és vele egy időben leépíteni az önérdekű pártok zsarnoki-, szolgai rendszerét.
Országvezetők és pártok uralma ma már felismerhetően nem a legfelsőbb hatalom uralma, ők is egy felsőbb hatalom zsarnok-szolgái. Teszik ezt nyilván önérdeküket is követve. A globalizált világ jelei igazolják e pártok fölötti központi háttérhatalom létét.
A világpolitikai események legfontosabb szereplői ma már nem a nemzetállamok.
Korábban kifejtettük, hogy a demokratikus rendszerek zsarnokiasodásának egyik elősegítője a demokratikusnak nevezett tömegesített, általános választások.
Az önérdekű pártok megjelenése és a társadalmat megosztó pártlistás szavazás bevezetése még inkább eszementté tette az amúgy is romlott, tömegesített általános választás rendszerét.
Miről lehet felismerni egy párt közérdekű vagy önérdekű voltát?
A két pártra vonatkozó alapjellemzőket már fennebb leírtuk. Ezt kiegészíthetjük néhány összehasonlító észrevétellel.
A közérdekű párt, a közösség érdekében - de csakis egy helyes értékrend mentén - rendszerint megegyezésre törekszik, világos közléseket tesz, és felismerhetően tiszta és nyílt lapokkal játszik.
Szokatlannak tűnhet a pártokra használt önérdekű-közérdekű megnevezés, mivel ilyen meghatározásokkal semmilyen irodalomban nem találkozunk. Erre indokot a pártfogalom időrendben született kétféle értelmezése és a mindennapi élet gyakorlati tapasztalata adhatott.
A száz évvel ezelőtti értelmezés szerint a pártok, céljaikat a köz érdekében kellett megfogalmazzák és teljesítsék.
Azon pártokat, melyek felismerhetően saját csoportérdekük érvényesítésére jöttek létre, a következőkben önérdekű pártoknak nevezzük. Mivel csoportérdek több van, így érthetően több önérdekű párt versenyez az uralom megszerzéséért.
Kimutatható, hogy az önérdekű pártok uralmának rendszere csakis zsarnoki uralom lehet.
A társadalomban, a közösség céljainak teljesítése kérdésében elképzelhetetlen a véleményazonosság. Ebből természetes módon adódik a résztvevőknek a vélemények szerinti csoportosulása, tömörülése. A résztvevők, az egyik-, a másik-, a harmadik- vagy a sokadik cél elképzelés és megoldás mellé állhatnak, azt támogatják, - más szóval és magyarul érthetően - pártolják.
Először sírsz.Azután átkozódsz.Aztán imádkozol.Aztán megfeszítedKörömszakadtig maradék-erőd.Akarsz, egetostromló akarattal -S a lehetetlenség konok falánZúzod véresre koponyád.Azután elalélsz.S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Évekkel ezelőtt szerény kis könyv-ajándékban részesültem, Hívogató a címe. Mindössze huszonegynéhány oldalas és zsebre vághatóan piciny. Mégis számomra kedves ajándék lett.
Miért? - Mert szembesített, elhívott és tudatos feladat elé állított. Mert nélküle, talán e könyv meg sem születhetett volna.
„Ez a lélekcsoport, amely most magyarként él, egy feladatot kell végrehajtson: az Isten szolgálatát az isteni akarat megvalósításában, a más népek segítése, tanítása, a testi-lelki-szellemi gyógyítás, az akár önfeláldozó példamutatás révén.”
Meséink is erről szólnak.
Elindul otthonról a három királyfi. A két nagyobb kap mindent, a legkisebbnek semmi sem jut.
