A szerves társadalom jellegzetessége az önhasonlóság, ami az egész teremtett világnak sajátja: a részét képező kisebb és nagyobb elemek egyformán épülnek fel, szerves együttesük pedig szintén. Az egész tartalmazza a részt, és a rész is magában hordozza az egészet. Egyik sem létezik a másik nélkül.
Egyén és közösségei kölcsönösen feltételezik egymást: egymásért élnek és egymásból, de úgy, hogy mindenik élhessen és élni hagyja a másikat. Az egyén tesz a családért, a közösségeiért és a nemzetért, a család élteti az egyént, a közösségeket és a nemzetet, a közösségek és a nemzet is felelős az egyénért és a családért.
Az egyénnek, saját szintjén, érthetően egyéni felelőssége van.
A közösség útja vezethet a szerves társadalom egészséges harmóniája irányába, vagy sodródhat a zsarnokság felé, mely sokszor mutatkozik a szabadság látszatát adó népuralom álcájával.
(Olvasmány II., Pap Gábor előadásából, 2. rész) (Kétféle emberi viszonyulás folytatása)
A kérdés az, hogy a kétféle emberi viselkedési modell tud-e közösségi, tehát társadalmi viselkedésmodelleket létrehozni? Természetesen igen! A kétféle viselkedési modell kétféle társadalom szerveződéshez vezet el, ami nélkül a Szent Korona fontossága megközelíthetetlen.
A zsarnok a rossz kiválasztódás eredményeképpen jut hatalomra. Mindenek fölöttinek tekinti magát, hatalmat és jogot követel, de ehhez ugyanolyan mértékű kötelességet és felelősséget nem vállal. Tömören kifejezve: erőszakosan uralkodik és kifoszt. Egy közönséges tolvaj „csak” lop, de egy zsarnok tolvaj hatalmaskodva foszt ki.
Jellemzőit fennebb már kifejtettük. Hozzá még annyit fűzünk, hogy ő mindenkivel szemben csak a feltétel nélküli szolgai magatartást tűri meg.
A zsarnoki uralmaknak egy veszélyes és kétszínű magatartást tanúsító köztes, a zsarnokságot kiszolgáló rétege a zsarnok-szolga, aki egyszemélyben szolga is és zsarnok is: felfele szolga, lefele zsarnok.
Ez egy kiismerhetetlen szolga típus, ki a zsarnok alatt meghunyászkodik, de ha szabadjára engedik, akkor szabadságával visszaélve hatalomra tör. Ő elnyomva: szolga, felszabadítva: öntörvényű zsarnok. A szabad emberi életet nem érdemli meg, mivel csak kordában tartva fogható vissza. Ez a típus szereti az anarchikus állapotokat, mivel leginkább az ilyen helyzetek juttatják hatalomra.
Általánosan tekintve a nemesi és szolgai állapot közötti különbséget mi adja? Milyen feltételei vannak a nemessé válásnak?
A nemes: közösségének felelős tagja, aki nagyobb kötelezettséget vállal, miáltal több jog is illeti. Egykor a nemes az érdemeiért kapott nemesi adományt, ami számára anyagi függetlenséget is biztosított.
A társadalmi hierarchiában zajló folyamatokra elsődlegesen a hierarchia csúcsán álló szereplőknek van rálátása és befolyása. Ezért a zsarnoki rossz is elsősorban a szellemi központokat célozza meg. Ezeket igyekszik átváltoztatni a maga javára, eltávolítva a közösségek nemes vezetését, és elfoglalva a települések szellemi szívét.
A zsarnokságnak, az „oszd meg és uralkodj” elv szerinti legfőbb érdeke a társadalom mesterséges vízszintes megosztása, hol a közösség megrontásával és tagjainak egymás elleni kijátszásával tereli el a figyelmet saját erőszakos és kifosztó hatalmáról, a valóságos függőleges megosztottságról.
