A fogászatban a leggyakoribb oka a fogak elvesztésének a fogágybetegség és ennek következtében a fogak elvesztése.Erre nyújthat megoldást az ultrahangos fogkefe, amely nem csak a fogkövet és a fogon lévő elszíneződéseket takarítja le, de a fog így alatti részét is baktérium mentesíti.... Olvasd tovább »

Magyarországon hosszú időn keresztül alig volt ismeretes az a zöldségféle, amely Erdélyben és a Délvidéken már a török világ óta ismeretes volt: a padlizsán, kékparadicsom, egyiptomi paradicsom, vagy tojás-gyümölcs. Ennyi néven volt ismeretes a Királyhágón túl és ennyi néven volt ismeretlen, vagy alig ismert a Királyhágótól nyugatra.... Olvasd tovább »

Egy ismerős családnál voltunk a minap, kortársaink, sorstársaink. Ők is a második világháború után kerültek ide, mint mi. Örömmel mutatták a szekrénybe eldugott ajándékokat, melyeket Karácsonyra tartogattak az unokáknak.... Olvasd tovább »

Francia vendéglőben vacsoráztunk a múltkor este. Olyan tömény francia volt, hogy csöpögött a franciaságtól: minden  pillanatban azt vártam, hogy De Gaulle fog bemasírozni, kerek portáscsákóján a nyalka ellenzővel, a Marseillest énekelve, lobogó nyaktörülközős idegenlégiósok és kánkán táncosnők élén, az Eiffel-toronnyal a vállán.... Olvasd tovább »

„Páros élet a legszebb a világon”, — mondja a régi nóta. Hogy népdal, műdal, operett-sláger, vagy megzenésített költemény, azt nem tudom, de egy biztos: a „páros életre” esküdők számánál talán csak a „páros ételek” fordulnak elő gyakrabban a magyar konyhán. Talán a világ minden népének a konyhájában, de ezt a kérdést én bizony csak magyar vonatkozásban tanulmányoztam.... Olvasd tovább »

Szathmáry nagyapám pár héttel 75. születésnapja után felakasztotta kétcsövű vadászpuskáját az ebédlőszoba falán függő, zöld posztóval bevont „fegyvertáblára”. Többé nem nyúlt hozzá. Pár napig a padláson matatott régi, poros lópokrócokkal letakart utazóládák, nagy „kufferek” tetejét nyitogatta.... Olvasd tovább »

Hogy, hogy nem, valahogy lassan, de biztosan nemzeti eledelünkké vált a rántotthús. Azaz magyarul: a bécsiszelet. Így, csupa nagybetűvel. Minden évben ellátogatunk legalább egyszer Európába és évente legalább négyszer-ötször európai ismerősök, barátok, rokonok látogatnak meg bennünket itt, Amerikában.... Olvasd tovább »

Azt hiszem, ha tényleg ott maradtam volna Sárospatakon teológusnak, mint ahogy drága szüleim tervezték, talán valóban jó pap lettem volna. Mert azt mondták akkoriban, hogy a közmondás szerint „A jó pap is holtig tanul”. Például a konyhán. Meg az üzletekben, vendéglőkben, ahol megfordulok, no meg a könyvekből, folyóiratokból, melyeket vaksi szememmel böngészgetek.... Olvasd tovább »

A gimnázium első osztályát „vastagbetűs”, „tiszta jelessel” végeztem szülőfalumban, a közben faluból várossá fejlődött Rákospalotán. Ez drága szüleimnek azonnal gyanús lett... és joggal! Ezért azután másodikba már Budapestre irattak be, méghozzá a Berzsenyi Dániel reálgimnáziumba. Kizárólag földrajzi okokból. A Berzsenyi, az V. kerületben a Lipótvárosban volt, a Markó utcában.... Olvasd tovább »

Ahány ház, annyi szokás. Voltak bizonyos évszázados szokások, melyek még valóban szokások voltak az én gyermekkoromban. Például ősszel, a huszas években, otthon, Rákospalotán még minden házban főztek paradicsomot augusztusban. Szeptemberben szilvalekvár főzés ideje volt, és akinek történetesen nem volt pár szilvafája, azok vettek a piacon.... Olvasd tovább »