A gyermeknap a világ sok országában ünnepnap. A nemzetközi gyermeknap megünneplése Törökországból ered és különösen volt kommunista országokban vált népszerűvé.
Ehhez hasonló az ENSZ által létesített egyetemes gyermeknap (Universal Children's Day) intézménye.
Magyarországon 1931-től ünneplik (akkor még gyermekhétnek hívták), 1950 óta már csak egy napig tart és május utolsó vasárnapján tartják.
Hasonló indíttatású rendezvény létezett már a Monarchia idején is. 1906-ban rendezte meg első Gyereknapját az Országos Gyermekvédő Liga, és ezzel a II. világháborúig tartó évtizedes hagyományt teremtett.
Akkoriban nem alakult ki évente ismétlődő időpontja a gyereknap megünneplésének, de többnyire májusban tartották meg országszerte a kétnapos rendezvényt, melyen a napernyőikkel a kezükben sétáló arisztokrata hölgyek, zöld perselyükbe gyűjtötték az adományokat. arisztokrata hölgyek rendeztek gyűjtést a gyerekek számáraEredményessége változó volt ugyan, de társadalmilag ismert és elfogadott eseménnyé vált.
Az adománygyűjtő gyereknap nem volt egyedi Európában, de a kezdeményezés sajátosan magyar.
1950. óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a Nemzetközi Gyermeknapot, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949. novemberi határozata alapján.
A cél ekkor az elmaradott, háború sújtotta országok gyerekeinek megsegítését szolgáló akciók szervezése volt. A világ számos országában ünnepelt Nemzetközi Gyermeknap további célja a jótékonyságin túl az, hogy felhívja a figyelmet gyermekeink jogaira és sajátos világára. (internet)
Gyerekkor
Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt
s a porcukor az abroszon a hó.
Kosztolányi
A gyermekkori idők emlékezete*
Kis kard! mellyel vitézkedve
Vagdaltam a bürkökre,
Életemnek minden kedve
Itt függ veled örökre.
S mint a titkos rozsda mérge
Néked is nem kedvezett,
Martzongván a bánat férge,
Szívem gyakran vérezett.
Boldog voltam gyermekfővel
A fapuska s ló megett,
Akkor éltem az idővel,
Mely most engem veszteget.
Akkor volt az én életem
Az örömnek élete,
Míg tudatlan ítéletem
Választást nem tehete.
Amíg mindent a világon
Egyaránt kedvellettem,
Míg az egyik mulatságon
Másikat építettem.
Akkor még a bút és gondot
Magamba nem neveltem;
S amit józan szívem mondott,
Benne kedvem felleltem.
Akkor még nem vesztegettek
Rosszul képzelt gondjaim
S kívánságim nem terjedtek
Messzebb mint a karjaim.
Együgyű természetemnek
A sokféle nem kellett,
Egy mértéke volt ízemnek
A kenyér és fánk mellett.
Mégis minden lépésemben
A vígasság követett
S ártatlan tekintetemben
Kedv s nyájasság nevetett.
Mégis egy belső nyúgalom
Oly víggá tett akkoron,
Mint mást kínoz az únalom
A bársony- s a bíboron.
Ah! hogy e boldog életnek
Napjai elmultanak!
Ah! hogy vissza nem térhetnek
S oly rövidek voltanak!
Add Uram! e boldogságot,
Add mégegyszer érzeni!
Más örökkévalóságot
Nem kívánok tölteni.
Hárs László : Miértek és hogyanok
Hogyha nyár van hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély mire vár?
A félóra mitől fél?
Az aludttej hánykor kel?
Két adagot mért nem kér,
ki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Mért nem úszik a csibe?
A hal mért nem repül el?
Az eső miért esik le?
Mért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap mért nem ma van?
Minden csupa hol meg ha,
csupa miért és hogyan.
Mondják: néhány év alatt
nagyra növök biztosan,
s mind az összes titkokat
megfejthetem egymagam.
De marad majd egy titok,
amit akkor se értek:
hogy lesznek a hogyanok,
és miért vannak miértek?