Egy kivégzés szemtanúja - Saul pedig egyet értett István kivégzésével...pusztította az egyházat...Apostolok Cselekedetei 8,1.3
Mielőtt valaki találkozik Jézus Krisztussal,Ő előkészíti az embert erre az eseményre.Isten kegyelmének van ilyen előkészítő munkája.Így történt ez Saul-Pállal is,aki még fiatal farizeus korában végignézte az első keresztyén vértanú,István kivégzését.
István a jeruzsálemi keresztyén gyülekezet diakónusa volt,vagyis az ottani szeretetszolgálatban dolgozott.Emellett azonban jó igehirdető is volt, aki különös erővel tudott beszélni Jézus Krisztusról.A gyülekezet ellenségei nyilvános vitára hívták ki,ahol ő nagyon szelíden,de nagy szellemi fölénnyel győzött.Ezt nem tudta elviselni a hatóság, és "fogukat csikorgatva"rárohantak,s a városon kívül agyonkövezték.Saul vigyázott az ítélet végrehajtóinak a ruháira.
S amit látott és hallott,arra még húsz évvel később is úgy emlékezett, mint élete egyik legfontosabb élményére.
Mert István,miközben záporoztak rá a kövek,nem átkozódott.hanem imádkozott.Két mondatot tisztán lehetett hallani:"Úr Jézus,vedd Magadhoz lelkemet!"és "Uram,ne ródd fel nekik ezt a bűnt!"
Saul ilyet még nem hallott.Ez az ember imádkozik az ellenségeiért, Isten kegyelmét kéri nekik.Akkor őérte is imádkozik?Ő is részese ennek a bűnnek?István úgy készül meghalni,mint aki valami ismerős helyre utazik,ahol várják.Semmi hisztéria,semmi bosszúvágy.És úgy beszél ehhez a Jézushoz,mint Aki itt van,mint Akivel ő együtt él,Akivel összeszoktak,értik egymást.Mégis igaz lenne,amit ezek a hívők Jézusról beszélnek?
István hitvalló magatartásában valami krisztusival találkozott Saul. Krisztus-kiáradás történt ott,s ez a másutt nem tapasztalt hiteles szeretet kezdte összetörni az ő kemény szívét.Ennyire valóságos az, hogy egy megszentelt életű hívőben Krisztussal találkoznak mások.
Bennem él már Krisztus?
Kedves Éva! Pál apostollal kapcsolatosan még lesznek további mondanivalóim.Köszönöm az érdeklődést.Hiszen Isten Igéje segít el minket a hitre és üdvösségre is.Így az erre szánt idő nem hiábavaló fáradozás.
Mielőtt valaki találkozik Jézus Krisztussal,Ő előkészíti az embert erre az eseményre.Isten kegyelmének van ilyen előkészítő munkája.Így történt ez Saul-Pállal is,aki még fiatal farizeus korában végignézte az első keresztyén vértanú,István kivégzését.
István a jeruzsálemi keresztyén gyülekezet diakónusa volt,vagyis az ottani szeretetszolgálatban dolgozott.Emellett azonban jó igehirdető is volt, aki különös erővel tudott beszélni Jézus Krisztusról.A gyülekezet ellenségei nyilvános vitára hívták ki,ahol ő nagyon szelíden,de nagy szellemi fölénnyel győzött.Ezt nem tudta elviselni a hatóság, és "fogukat csikorgatva"rárohantak,s a városon kívül agyonkövezték.Saul vigyázott az ítélet végrehajtóinak a ruháira.
S amit látott és hallott,arra még húsz évvel később is úgy emlékezett, mint élete egyik legfontosabb élményére.
Saul ilyet még nem hallott.Ez az ember imádkozik az ellenségeiért, Isten kegyelmét kéri nekik.Akkor őérte is imádkozik?Ő is részese ennek a bűnnek?István úgy készül meghalni,mint aki valami ismerős helyre utazik,ahol várják.Semmi hisztéria,semmi bosszúvágy.És úgy beszél ehhez a Jézushoz,mint Aki itt van,mint Akivel ő együtt él,Akivel összeszoktak,értik egymást.Mégis igaz lenne,amit ezek a hívők Jézusról beszélnek?
István hitvalló magatartásában valami krisztusival találkozott Saul. Krisztus-kiáradás történt ott,s ez a másutt nem tapasztalt hiteles szeretet kezdte összetörni az ő kemény szívét.Ennyire valóságos az, hogy egy megszentelt életű hívőben Krisztussal találkoznak mások.
Bennem él már Krisztus?
Köszönöm szépen!
♥