Zeneszöveg

Jóslás az állandó háborúról

A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgosséget költoi lelkületnek, a dióhéjak csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi, szukhomlokú élelmességet észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek játékát élvezetnek.

A polgári kötelesség, bátorság, költoi lelkület, haladó-szellem, ész, szórakozás és élvezet együttesét társadalmi és gazdasági egyensúlynak nevezik.

A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-több a rendelet, megszukítés, büntetés; nemsokára a nép jobban fog irtózni a békétol, mint a háborútól; végül az egyensúlyt állandó hadiállapottal kell fönntartani. Megkezdodik az a háború, melyben a gyozelmi szándék csak a múlttól örökölt szólam, az igazi, titkos cél a háború tovább-vonszolása: egyik harcolófél se meri vállalni azt a gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke jelentene. Majd örül, aki katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb a biztonsága, mint a lakosságé; s igyekszik a harctérre kerülni, mert ott ígérkezik az elérheto legnagyobb szabadság. Nem a béke lesz a rend, nem a háború lesz a zurzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora. Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer, akinek minden bábját kiütötték.

Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derus idoszak következik, de ez csak a hosszú telet megelozo csali napsütés, vénasszonyok nyara. Harminc esztendo sem telik el és megkezdodik az a korszak, mikor nem az ember vezeti a háborút, hanem a háború az embert.

További zeneszámok az albumból