Zeneszöveg
Az Isten
Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggo, azonos a minden alakzat mélyén rejlo egyetlen létezéssel.
Az idobeli véges személyiség mögül kibontakozó idotlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló idotlen végtelenség: az Isten.
Külön-külön határok csak a térben és idoben vannak; ami tértelen, idotlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedo emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszunése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint"van"-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melybol a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.
|
