A dunántúli Kapos folyó mocsaras völgyében, egy magaslaton emelkedett évszázadokon keresztül a környékbeli lakosság felett hatalommal bíró földesúri famíliának szállást nyújtó erősség. Aki napjainkban e történelmi helyszínre látogat, azt a bokrokkal-ligetekkel szabdalt területen alig néhány falcsonk emlékezteti a dicső régmúltra.
A Somló-hegy északi, Dobára néző meredek bazaltpereme felett, egy különálló kis bazaltkúpon, sűrű erdővel körülvéve állnak Somló várának tekintélyes romjai.
A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár déli oldala előtt egy kb. 8 m széles száraz árok húzódik, amely a keleti oldalon a szinte függőleges falban végződik, míg a nyugati oldalon a hegyoldalban tűnik el.
Leírása:
Ajnácskő {Hajnácka} várromját a falu közepén emelkedő sziklacsúcsra kapaszkodva kereshetjük fel. A középkori erősség maradványait igencsak elkoptatták az eltelt évszázadok, a legtöbb helyen a csupasz szikláig lepusztult és nyomtalanul eltűnt.
Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt ez a vidék a hatalmas kiterjedésű nagy-zólyomi erdőispánsághoz tartozott, kis lélekszámú szláv lakosságának a királyi ispán parancsolt.
Első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1235 előttről való, amikor II. Endre király a Synk nevű hívének adományozta oda a Tátra hegységtől Ny-ra lévő erdőségeket.
A somogyi dombok között húzódik meg Kereki községe, amely felett egy 283 méter magas csúcson helyezkednek el a középkori vár restaurált maradványai.
Történészek véleménye szerint Anjou Károly király adhatott utasítást egy uradalmi központ létesítésére, ami a továbbiakban összefogta a környékbeli jobbágyfalvakat. Egy 1336-os oklevél szerint Cikó várnagy parancsolt benne.
Esztergomot ma is kellemessé és városiassá tevő elemek a római kortól kezdve állandóan lakókat vonzottak erre a Kelet- és Közép-Európa között közlekedő kereskedők útvonalán mindig kikerülhetetlen helyre.
Arany János: Szondi két apródja (részlet)
"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja."
Drégely már az Árpádok korában létezett, míg Palánknak csak századokkal később vetették meg az alapját.
1242 évi mongol hadjárat (a tatárjárás) a Bükköt is megtépázta. A Sajó melletti Muhinál, Batu-kán serege szétverte a magyar hadakat, és a király menekülni kényszerült. A mongolok felismerték IV. Bélát és üldözőbe vették, aki a Bükk rengetegébe vette be magát.
A Bükk északi lejtői alatt elterülő Diósgyőrt Anonymus - III. Béla király jegyzője - említette először. Az egykori mocsaras környezetből kiemelkedő sziklanyúlványon épülhetett az a földvár, amely a névtelen krónikás szerint Böngér fia, Bors tulajdonába került a honfoglalás idején.