Középkori erősségeink többsége örökre eltűnt a földfelszínről, ilyen Kemend vára is. Az Ollár és Kemend egyesítésével létrejött Kemendollár a Zalaegerszegről Sümeg felé vezető úton érhető el, és itt a kemendi településrész öleli körül azt a mintegy 250 méter magas dombot, melyen valaha a vár állt.
A Hernád folyó völgyétől keleti irányban, az országhatár közelében bújik meg a Zemplén hegyei között Kéked, ahol napjainkban ismét régi fényében pompázik a reneszánsz várkastély.
A kora középkori idők óta ismert jobbágyfalu területén minden valószínűség szerint korábban is állt olyan udvarház, amiben a birtokos és családja lakott, de a jelenlegi épületet csak a 17.
A vár nevével első ízben III. István 1162-ben kelt oklevelében találkozunk. Eszerint III. István egy Farkas nevű soproni várjobbágynak Kecölben, Vicán és Velemben réteket és malmokat adományozott, mivel "azt a várat, amelyet közönségesen Kapunak neveznek" (castrum illud quod vulgariter Copuu dicitur) a király hűségén megtartotta.
1387.
Kapi várának romjai a község feletti 499 méter magas hegy csúcsán omladoznak. A meredek déli hegyoldalon vastag támpillérek támasztják alá a kőfalat, jellegzetessé téve az erősség látképét.
Keletkezéséről csak feltételezések vannak, melyek még régészeti megerősítésre szorulnak.
A Mátra hegység északi részén Mátraderecske és Recsk között húzódó hegyhát nyugati végén, a Baláta-bércen állnak a vár maradványai. A rom három oldalról megközelíthetetlenül meredek sziklaszirten áll. Valamikor a várat csak kelet felől lehetett megközelíteni a gerincen, ahol azonban árok akadályozta meg az ellenségnek a várba való behatolását.
A vár keletkezésének eredetmondája szerint valaha a környéken egy András nevű nagyúr, a híres Kacsics-família egyik tagja. András egyszer elrabolta valamelyik szomszéd földbirtokos szépséges feleségét, és az akkor épülő vár egyik szobájába záratta.
A tatárjárás után hazatérő IV. Béla király a lovas seregek ellen védelmet nyújtó, kőből készült erődítmények létrehozását szorgalmazta. Az uralkodói akaratnak megfelelően a környék birtokosa, az Atyuz nemzetség felépítette Hegyesd várát, amely a következőkben földesúri birtokközpontként szolgált.,
Az erősséget a 14.
A németajkú Héder fivérek II. Gézától kaptak hatalmas területet a Mosoni-Duna vidékén. A környékbeli jobbágyfalvakat összefogó váruradalmuk központját a napjainkban Zsidó-dombnak nevezett kisebb magaslaton emelték, aminek az első okleveles említése 1314-ből maradt fenn.
Hölgykő vára a Csiga-hegynek nevezett, megközelítően É-D-i irányú hegyvonulat északi végén emelkedő és a Torna-patak keleti ágával félkörívben közrefogott dombtetőn épült, nevét a feltételezések szerint karcsú formájáról kapta. Alapterülete kb. 30x30 m. A K-i oldalán, a falak között a bejárat nyoma még kivehető, a vár viszont teljesen elpusztult, csupán a kb.
Hatvan egykori palánkvárának napjainkban már nyoma sincs a területen, emlékét csak a megsárgult krónikák lapjai őrzik. Bár sok korabeli metszeten szerepelt a véres ostromokat kiállt erődítmény, de igazából a hiteles képét a korabeli feljegyzések, a hadmérnökök és a múlt századi várostérképek adatainak összevetésével tudjuk felvázolni.
