Mindenek előtt megjegyzendő, hogy a tárgymutató tőige öszve van téve, a) a pusztatőigéböl, b) a tárgymutatóból, mely eredetileg maga a mutató a vagy e (am. az, ott v. ez, itt),mely alkalmazásban i-, vagy j-, vagy ja, je-re, változik (mint ig jog, ihar juhar, igenye jegenyeszókban is), pl. ver, ver-i, ver-j-ük, verend-i, verend-j-ük, vere, vere-e v. vere-i = veré, verne,verne-e v.
Első személy ragozása.Jelentőmód. Jelenidö. Tőalakok a puszta igék: ver, tör, mar (egyes harmadik személy).egyesszám többesszámver-ék; tör-ök; mar-ok; ver-ünk, (tájejtéssel: ver-önk, ver-enk); tör-ünk, stb.Első múlt: a, e raggal, töszemélyek vagy alakok: vére, tőre, mára.vere-ék, verek; mara-ek, marék; vere-enk, verénk; stb.Második múlt: t v.
A személynévmások egyes és többesszáma között a nyelvekben nincs az a világos öszvefüggés, mely más neveknél divatozik, hogy t. i. a többesszám úgy képződik, ha az illető egyeshez többesrag járul.
én = —em, —ek. Az én önálló első személynévmásból lett ragozott állapotban: —em és —ek, s a hangrendszerhez alkalmazkodva amaz: am, om és ez: ok, ök. T. i. az első mindneveknél mind igéknél elójön s önhangzója hangrendileg a birtokragozásban a többesszáméhoztartja magát: ház-ak, ház-am; fej-ek, fej-em; szém-ék, szém-ém; bör-ök, bör-öm; tork-ok, tork-om.
A személyragok nem lévén egyebek, mint a személynévmásoknak különféle alakbanalkalmazott módosulatai; a dolog rendé kívánja, hogy először a szcmélynévmásokról szóljunk.
zek is, mint a névragok, a latin praepositióknak felelnek meg, csakhogy az illetőviszonynevektöl elválvák; de, valamint amazok, fölveszik a személyragokat, s ugyanazon tőszóbólképződve a hová ? hol ? honnan ? kérdésekre szabályszerüleg hasonló alakot öltenek, s következetes, világos öszvefüggés van köztök.
Mikép ragoztatnak a helynevek e kérdésekre ! hová ? hol ? és honnan ? Vagyis mely esetekben használ a nyelvszokás be, ben, ből, (vastaghangon, ba, ban, ból) és melyekben ra, on, ról, (re, én, ön, ről) ragokat? Ha valahol, itt gyakorolja nyelvünk, mit Horátz a szokásról állít: „Quem penes arbitrium est ét jus ét norma loquendi.
Ezek két osztálybeliek, a) melyek a latin praepositiókkal egy érvényűek, pl víz-ben, in aqua, víz-ből, ex aqua. E ragoktól a névutók csak abban különböznek, hogy ez utóbbiak a viszonyított szókhoz oda nem tapadnak, de szintén a praepositiókat képviselik, pl. víz fölött, super aqua, ház körül, circa domum.
Az öszvetett szók egyik külön nemét teszik az ikerszók, melyek ugyanazon fogalmat, ugyanazon szónak ismétlésével vagy némi változtatásával fejezik ki, s mintegy szószaporítva, ismétlést, sokasítást, nagyítást, vagy játszi eszmehasonlítást jelentenek.