A helynevek ragozásáról.


A helynevek ragozásáról.

Mikép ragoztatnak a helynevek e kérdésekre ! hová ? hol ? és honnan ? Vagyis mely esetekben használ a nyelvszokás be, ben, ből, (vastaghangon, ba, ban, ból) és melyekben ra, on, ról, (re, én, ön, ről) ragokat?

Ha valahol, itt gyakorolja nyelvünk, mit Horátz a szokásról állít: „Quem penes arbitrium est ét jus ét norma loquendi." E szerint majd az egyik, majd a másikféle ragozást oly szabadon használja, hogy illető eljárását csak féligmeddig vonhatni szabályok alá, minek oka a dolog természetében rejlik. Ugyanis a helynév, mint olyan, jelent bizonyos határok közé foglalt területet, illetőleg rajta levő épületek, telepítvények stb. öszvegét, melyeket kétféle viszonyban lehet tekinteni, a) mennyiben bizonyos határkörön belül léteznek, vagyis a kivülők fekvő térségre nézve belsőséget, belsőtelket képeznek; b) mint bizonyos térfölületet, talapot, melynek szine fölött valami létezik, pl. Eger-be megyek, ám. azon terület belsejébe, melyen Eger városa áll, Miskolcz-ra megyek, ám. azon terület fölszinére, mely fölé Miskolcz városa épült

A hely belsejére vonatkozó ragok, hová? be, ba, hol? ben, ban, honnan? böl, ból.

A hely fölszinére vonatkozók : — ra, re, — on, én, ön — ról, ről

Az első rendűeket szabály szerint fölveszik a) a világrészek, birodalmak, országok, tartományok, kerületek, vidékek, vármegyék, szigetek, közök, erdők, ligetek nevei, pl. Afrikába, Angliába, Tirolba, Bácskába, Kunságba, Tornába (megyébe), Csalóközbe, Csepelbe, Bakonyba, Vértesbe; b) a külföldi városok s más helységek nevei általán, pl. Parisba, Londonba, Rómába, Lipcsébe, Bécsbe, Laxenburgba, Mödlingbe; c) az m, n, ny végzetű magyar birodalmi helynevek

— 151 —

rendesen, pl. Komáromba, Veszprémbe, Bajomba, Pozsonba, Sopronba, Surányba, Párkányba, Serénybe stb

A többi mássalhangzóval és önhangzóval (az u-t és i-t kivéve) végződő helynevek többsége pedig részint országos részint tájbeli tetszés szerint inkább a másik nemüeket veszik fel, ámbár ezekben sok a kivétel, midőn tájejtések szerint ugyanazon végzetüek, néha ugyanazon nevűek is majd igy majd amúgy ragoztatnak, pl. Zágráb-ba, Vereb-re; Ohaj-ra (Nyitrában) Tokajk-ba, Pápá-ra, Tatá-ba; Óvár-ra, Érsekujvár-ba; Csömör-re, Gömör-be; Vásárhely-re, Újhely-be; Megyerre, Eger-be; Kálló-ba, Szikszó-ra stb. miket csak a közel lakó nép szokásából lehet megtudni.

A mely nevek vármegyét és várost jelentenek, első minemüségben be ba stb. ragot vesznek föl, a másodikban a föntebb említett szabályt követik, pl. Nyitrában (megyében) bír, s Nyitrán (városban) lakik; Tolnában utazván Tolnán megállott; Csongrádon, sőt egész Csongrádban mind magyarok laknak, így különböznek: Borsban, Harson, Hevesben, Hevesen, Baranyába, Baranyára; Csanádba, Csanádra; Pestben, Pesten.

Némely helynevekhez szokás hol? kérdésre ott, étt, ött, t ragot adni pl. Fehévárott, Pécsett, Győrött, Vásárhelyt. Ennek okát már föntebb a helyviszonyító ragok táblájához csatolt jegyzetek 7-dik pontja alatt eléadtuk.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2011. február 9. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 3,018 Kategória: A magyar nyelv szótára » A szóviszonyító ragokról
Előző cikk: Helyviszonyítók, általán véve. Következő cikk: Helyviszonyító névutók példáji


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: