Lelőhely:
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Eperjeske. Tarsolyok a 2-3 sírban voltak.
Meglelése:
Homokhordás során bukkantak rá, majd a helyszínre siető földbirtokosok tárták fel 1920 tavaszán a sírokat. 1925-ben további lovassír látott napvilágot. A 9 sír között bizonyosan nincs női és gyermek sír.
Anyaga:
Előlapja ezüstlemez, a háttér aranyozott. A hátlap anyaga bronz.
Mérete:
130x118 mm.
Műhelymunka:
A tarsolylemez mintájának háttere aranyozott, de nem visszakalapált, hanem egy síkban tartott.
Képi világ:
Felületét függőlegesen futó sáv osztja két részre. E sáv szegélye vonalkázott díszítésű, közepén csúcsukkal lefelé hajó palmettalevelek sora húzódik. E motívum a hajdani veretes tarsolyok zárószíját idézi, egyik példájaként annak, hogy a tarsolylemezek díszítése textil vagy bőrrátétes előképek átörökítésével alakulhatott ki. A leveleknek csak a felső szegélye vonalkázott. A lemez szegélyét körben félgömbfejű ezüstszegecsek kísérik, melyek az előlapot a hátlaphoz rögzítik. A hosszanti tengelyen húzódó díszített sáv két végét nagyméretű, teljes felületén aranyozott, öntött rozetta ékesíti. Ennek a függesztő és zárszíj rögzítésében is lehetett szerepe.
Használat:
Feltehetően a fejedelmi kíséret egyik rangos vezetője viselhette.
Huszka József: A magyar turáni ornamentika története
|
Az 1913-ban készült Szabolcs vármegye térképrészletén megtalálható a tarsoly lelőhelye.
|
Forrás: www.tarsolyosok.hu
