A tettes tudatában van elkövetett vétkének. Lelkiismerete ráviszi a beismerésre és a jóvátételre. Megtisztult lelkiismerettel lesz jóvá és feloldozást nyer, miáltal már több vétkes cselekedet elkövetésére nincs indoka.
A feloldozáshoz a tettesnek a következő utat lenne kötelező bejárnia: beismerés, őszinte megbánás, jóvátétel és fogadalom a további vétkezés elkerülésére. És csak ezután lehetne feloldozás!
Minden jó szándék mellett, magányosan elindulni a megtisztulás útján lélekőrlő vállalkozás, mely kudarcba fulladhat a kezdeti, terheltség okozta tehetetlenségtől. Ennek mentesítésére ajánlatos közbenjárót keresni, ki részlegesen átvállalhatja a megtisztulást vállalónak a terhét.
A tiszta lélekkel beismerés lépése, már fél megbánás.
A megbánás személyes kell legyen, vagyis egyes szám első személyben elmondottnak; tárgyszerűnek, vagyis az elkövetett vétket megnevezőnek; és nyilvánosnak, vagyis minden érintett és a közösség minden tagja számára megismerhetőnek.
A jóvátétel a Magyar Katolikus Lexikon szerint „jelenti a jogtalanul okozott kár helyreállítását, mely az igazságosság követelménye. A jóvátétel kötelezettségének súlya a megkárosított kilététől, a kár természetétől és mértékétől függ. A lelki károk jóvátétele sokkal fontosabb, mint az apró anyagi károké; az életfontosságú javak jóvátétele súlyosabb kötelezettség, mint a jóhírnévben okozottaké. Az igazságszolgáltatás a vétkest, büntetése mellett rendszerint jóvátételre is kötelezi (kártérítés). A jóvátétel kötelezettsége a közhatalmat is terheli (kártalanítás).”
Jóvátétel nélkül nem lehet feloldozás. Alkalmazása fontos, mivel ezzel a tettes nyilvánvalóvá teszi, hogy felelősséget is vállal tettéért és elsősorban azzal szemben, akinek kárt okozott.
A fogadalom értelme jelen esetben: ígéret a rossz cselekedet elkerülésére, a megjavulásra. Célja: a helyes magatartás tudatosítása.
Emberi törvények közismerten akkor is feloldozást adnak, mikor a vétkező tudvalevően nem járta be a beismerés, megbánás, jóvátétel és fogadalom útját. Legtöbb elítélt, de akár vádlott is úgy szabadul (kap emberi törvény szerinti „feloldozást”), hogy közismert visszaeső bűnözési hajlama, - számára megbánás, jóvátétel, fogadalom nem létezik, sokszor még beismerés sem. Az emberi társadalmat nagyon terheli a feloldozásnak ez a kettős mércéje, mikor isteni mércével (az Igazság, Kegyelem, Törvény mércéjével) nem lehetne feloldozni, de ember alkotta mércével, törvénnyel és kétes jogalkalmazással, mégis megteszik.
A magyarság sok egyedülálló példát szolgáltat a világnak.
Itt egy újabb példa, ami a megtisztulás folyamatát mutatja be, a vezetés legfelsőbb szintjén, a Magyar Szent Koronával megkoronázott Zsigmond király életében.
Zsigmond király, a főúri figyelmeztetés és kényszer után beismeri törvényszegését, és őszintén vállalja tévedésének jóvátételét, az igazság helyreállítását. Az ő királyi megtisztulása által helyreáll a Szent Korona Igazsága és Értékrendje.
Ennek állít emléket meseszerűen Móra Ferenc A páprádi rab című novellájában. Felismerhetőek benne: igazság, kegyelem és törvény - minden a maga helyén és idejében. A novellában a főurak előbb kegyelmet gyakorolva figyelmeztetik a királyt hibáira, majd eredmény hiányában, törvényt alkalmazva, bezárják a páprádi várba. Mindezek után, a király emberi minőségének megváltozásával helyreáll az egységes igazság.
