A Jász-Nagykun-Kiskunságban a verbuválással történő hadszedés korán megindult és itt maradt fenn a legtovább. A nádor tulajdonában lévő Nádorhuszár ezredbe mindig a jászkunsági toborzó kerületből verbuváltak. A táncos toborzásról legkésőbbi adatunk Kiskunhalasról származik: 1864-ben Miksa császárnak Mexikóba, 1866-ban a porosz háborúra állt fel a verbunk.
A kun verbunk teljes formáját Kunszentmiklósról ismerjük.A vidék tánckultúrájára a két világháború közötti Gyöngyösbokréta mozgalom erőteljesen rányomta bélyegét. Az 1930-as években elevenítették fel a történeti verbunkokra erősen hasonlító kunszentmiklósi kun verbunkot és kiskunhalasi körverbunkot. Eredményeként a korabeli ünnepélyes alkalmakkor, például lakodalmakban, névnapokon élő hagyományként járták el a verbunkot.
A tánc felépítése, motívumkincse, előadásmódja, zenéje, dalszövegei, a járulékos tánceszközök, a terminológia és a népi tudatanyag révén a kun verbunk minden magyar verbunktípusnál szorosabban kapcsolódik a a verbuválások későbbi szakaszában megjelenő szabályozott katonai körverbunkhoz. A kun verbunk dallama, rendhagyó, invariáns formája mellett népi verbunkos zenénk egyik legszebb darabja, amelyet a táncszakaszok bevezetéseként a katonai verbuválás hangulatát felidéző szöveggel énekelték is. A lassú dallamstrófák többszörös ismétlése után a táncszakaszok mindig a gyorsabb, dúrhangnemű, motívumismétlő ún. „cifrájával” fejeződnek be.
A tánc menete szerint a táncosok kört alkotva, ünnepélyes, feszes, testtartással, hátul összefogott kezekkel egyöntetűen táncolnak. A kör középpontjában „ a verbunkos káplár” kisebb mozgásokkal, helyben fordulgatva előtáncol, és karlendítésekkel irányítja a táncot. A táncosok előtt körben földre helyezett égő gyertyák a tánc lakodalmi alkalmazásának nyomai. A tánc három részre tagolódik: két azonos és egy variálttal megismételt befejező szakaszra. E szakaszok zenéje, terjedelme, motívumtartalma és felépítése nagyjából azonos.
