Rábaköz tánchagyományára a korai polgárosodás és az osztrák-német hatás erősen rányomta bélyegét. A régi táncrétegbe behatoló idegen táncok nem elszegényítették, hanem gazdagították annak motívumkészletét, s így a helyi tánckultúra sajátos belső fejlődésen ment keresztül. Az új stílusú táncok tradíciójának szervezettsége és bizonyos régies vonásokat megőrző jellegzetessége alapján Rábaköz a nyugati táncrégió egyik legreprezentatívabb aldialektusának tekinthető. A hiányzó kötetlen szerkezetű szóló verbunkot a szabályozott felépítésű körverbunk helyettesítette. A tánc fejlődését, hagyományozódását és kései virágzását a német mannerbundok hatására sokáig fennmaradt legénycéhek tevékenységének köszönhette. A legénycéhek fő feladata a fiatalság társadalmi életének megszervezése volt. Bizonyos mértékig a legényavatás szerepét is betöltő verbunkot a búcsú előtti napokban szervezett módon tanulták, gyakorolták a legények, s aki eltévesztette, büntetéspénzt fizetett.
Formai-szerkezeti szempontból a rábaközi verbunkokat két csoportba sorolhatjuk. A kelet-rábaközi (Szany, Kóny, Sobor stb.) verbunk egyetlen lassú részből áll, melynek kísérőzenéje az "Ez a kislány, barna kislány" c. népdal. A tánc motívumkincsének alapját a forduló-bokázó és egyszerű csizmacsapásokból álló figurák jelentették, melyeket ún. "taps-bemérések" kötöttek össze. A tánc irányításáért felelős "hejlegény" hangos "hej" kiáltásokkal hívta fel a többiek figyelmét a motívumváltásra. A tánc kötött szerkezetű, de felépítése falvanként, társadalmi csoportokként eltérhetett. (Ld. a kónyi zsöllér- és gazdaverbunkot.) A nyugat-rábaközi verbunk (Kapuvár, Hövely, Vitnyéd) egy lassú és gyors részből áll. A lassú rész zenéje korai verbunkdallamaink régi csoportjába tartozott, s a tánc figuráit mindig a kettős lépés vezeti be. Az osztrák schulplatter-hez hasonlító gyors rész zenéje német eredetű. A kelet-rábaközi verbunkkal ellentétben itt a lányok is részt vettek a táncban. A rábaközi verbunknál a tánc és kísérőzenéjek megfelelése esetleges. A paraszti hagyomány nem mindig tartotta fontosnak, hogy a lépések és zenei ütemek terjedelme megegyezzen.
