A gimnázium első osztályát „vastagbetűs”, „tiszta jelessel” végeztem szülőfalumban, a közben faluból várossá fejlődött Rákospalotán. Ez drága szüleimnek azonnal gyanús lett... és joggal! Ezért azután másodikba már Budapestre irattak be, méghozzá a Berzsenyi Dániel reálgimnáziumba. Kizárólag földrajzi okokból. A Berzsenyi, az V. kerületben a Lipótvárosban volt, a Markó utcában.... Olvasd tovább »

Ahány ház, annyi szokás. Voltak bizonyos évszázados szokások, melyek még valóban szokások voltak az én gyermekkoromban. Például ősszel, a huszas években, otthon, Rákospalotán még minden házban főztek paradicsomot augusztusban. Szeptemberben szilvalekvár főzés ideje volt, és akinek történetesen nem volt pár szilvafája, azok vettek a piacon.... Olvasd tovább »

Teremtőm, de gyakran hallottam gyerekkoromban — és azóta is — a szegénység dicséretét! Mennyi történetet tudok az áldott szegénységről! Minden európai népnek, nemzetnek ezredévek óta megvoltak a koldusból lett királyai, a kályhafűtőkből lett bíborosai. A közkatonákból lett tábornokok és hadvezérek szobrai ott állottak csaknem minden régi város főterén.... Olvasd tovább »

Tizenhét évvel ezelőtt, 1996 elején felhívott Szathmáry Lajos barátom és kérdezte mit szólnának a Magyarság szerkesztői ahhoz az ötlethez, ha tárcákat írna magyaros ételekről az amerikai – kanadai magyar háziasszonyok részére. A cikkek hasonlóak lennének azokhoz, melyeket az angol nyelvű újságokban éveken keresztül publikált.... Olvasd tovább »

Tavaly novemberben költöztünk Las Vegasba, és nem emlékszem egyetlen olyan napra sem, amikor esett volna az eső. Volt úgy, amikor a tévében jelezték: esőt várnak, sokszor figyelmeztettek is, de a jóslat egyetlen alkalommal sem vált be.
Előfordult, hogy a város másik végén volt egy kis csapadék, de ahol mi lakunk, sosem esett.... Olvasd tovább »