FENYVES ERDŐK   Hívnak, várnak a zúgó fenyvesek S ölükben csengő ringó kis patak. Ottan vár rám hamis lány, szerelem, Csalfa szemek ott boldogítanak.   Éjszakánként ha el - elbolyongok, Szabad mezőn csillagos ég alatt, Fenyvesek közt ezer színben látom, A lombokat s a síró habokat.   Csókos bájjal ring a szomorú hold.

                HŰSÉG Házasságunk 15.évfordulójára   Hajtsuk le a szívünk csendes álmodásra, Suhanjon halk – szépen lelkünk galambszárnya. Szálljunk vissza, vissza régi emlékekhez, Ifjú álmainkhoz, első szerelemhez. Álljunk meg ott, ahol az érzelem fakadt, Akáccal borongó, holdas nyárég alatt.

                TE CSAK MARADJ   Te csak maradj – és vessz el odakinn Senki ember, hazátlan, bús bitang. Édes hazánknak édes emlőin Nevelődtél – és mégis vad harag Ütött szívedbe gyászos dallamot – Hidd el, ezért senkise siratott.

                SZOMORÚ ÉNEK   ÍRTAM OLYAN SZERETETTEL, MINT AMILYEN SZERETETTEL A RÁBAKÉTHELYI PLÉBÁNOS FOGADOTT MINKET FRONTHARCOS KATONÁKAT ZORD TÉLNEK IDEJÉN.   Szavát emelte jó Istenéhez Harcokban fáradt maroknyi csapat. Jóisteni szeretetre vágyott, Zimankós, zordon téli ég alatt.

                GYÖNGYVIRÁGOS BAKONY ERDŐ…   Gyöngyvirágos Bakony erdő, Minek nékem a szerető? Boldogságot nem cserélek, Lány nélkül is szép az élet!   Gyöngyvirágos Bakony erdő, Madárdalos messze zengő, Mélyén fakad száz hűs patak; Most szívem a legboldogabb!     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály  

                AMIKOR A BAKONYERDŐ /: dalszöveg : /   Amikor a Bakonyerdő Madárdaltól hangos lesz majd újra, Amikor egy kiskocsmában Hegedűnek felzokog a húrja, Hagyjátok az én szívemet Tépett kínnal hadd zokogjon szépen. Valaki az álmaimmal Játszadozott s elrabolta régen.

                A BAKONY FIA   Itt születtem a Bakony ölében, Ringó erdők tenger közepében Hol a patak csordogál csendesen, Fenyveserdők zuhogó mélyiben.   Te vagy Bakony dúlt szívem reménye, Szépségedtől lelkem áthevülne. Csalogány zengi tavasz dalát, Zord tetőkről szemem jövőbe lát.

                UTOLÉRT AZ ISTEN   A vétkeimet sokáig vittem- Ma Tenálad utolért az Isten. Idáig csak éltem alig – élve, Bűnök útján száguldtam vesztébe.   Hiába való lázas szerelmek Elragadtak - és vittek, kergettek… Húzzatok szívembe véres ekét, Én rontottam el sok lány életét.   Áldalak, ha még áldani tudlak, Megmaradtál szépnek – és szép Másnak.

                TEREMTS ÚJ VILÁGOT   Uram, hol van itt az élő virág, A földnek hova lett az illata? Kis, fénytelen bogárkák zümmögnek, Apró porszem tör föl a magasba.

            KESERGŐ   Nincs már földem, nincsen lovam, Idegenné lett a falu határa. Én meg csak úgy bánatomban Néha, néha betérek a kocsmába. Ha a cigány hegedűje Elzokogja azt a régi szép nótát, Az én szívem összetörve Siratja az elvesztett boldogságot.   Eldobtam a szabadságot, Szegénységet kaptam érte cserébe.