TE CSAK MARADJ

Te csak maradj – és vessz el odakinn

Senki ember, hazátlan, bús bitang.

Édes hazánknak édes emlőin

Nevelődtél – és mégis vad harag

Ütött szívedbe gyászos dallamot –

Hidd el, ezért senkise siratott.

Nem ontott fényt az – az osztrák város?

Álmaidból, hát minden elmaradt?

Az erkölcs ott most oly piszkos, sáros -?

És annyira gyűlölik a magyart?

Nem hallgattál úgy - e jó anyádra,

Hiába könyörgött térden – állva.

-És még egyet – pedagógus voltál,

Kezedbe adtuk a gyermekünket.

S tanteremből, mint őrült rohantál,

Hamis szabadság kobza illetett.

-Hát csak maradj túl a kerítésen,

Ne gyógyuljon be sebed sohasem.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály