HŰSÉG
Házasságunk 15.évfordulójára
Hajtsuk le a szívünk csendes álmodásra,
Suhanjon halk – szépen lelkünk galambszárnya.
Szálljunk vissza, vissza régi emlékekhez,
Ifjú álmainkhoz, első szerelemhez.
Álljunk meg ott, ahol az érzelem fakadt,
Akáccal borongó, holdas nyárég alatt.
Mondjuk meg egymásnak tisztán, igaz szívből,
Mi maradt a régi forró szerelemből.
Ezer emlék közül talán ez a legszebb,
Halkan szívettépő, ez a legédesebb:
Haza kísértelek…visszajöttél velem…
Nem tudtunk elválni azon az éjjelen.
Tele volt a szívünk, táncoltunk, daloltunk,
Kicsi falunak tán legszebb párja voltunk.
-Ó, ti boldog idők, ó, ti boldog esték -!
Elveszett ifjúság, eltemetett emlék –
Hogy rohan az idő! – évek ahogy szállnak,
Fejünk felett nehéz gondfellegek járnak.
A láng, mely lobogott bennünk, most hogyan ég?
Elhalkult szívünkben megmaradt a hűség?
Tudsz – e még kacagni úgy, mint réges – régen,
Tudsz – e még szeretni drága feleségem?
Őszülő fürtökkel bár örökké éljek,
Mindig jobban, jobban, forróbban szeretlek.
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály, 1958
