Van-e bátorságunk engedelmeskedni? - Láttam egész Izraelt szétszóródva a hegyeken,mint egy nyájat,amelynek nincs pásztora. 2Királyok 18,4-17
Amikor Jósáfát megígérte Ahábnak,hogy részt vesz a tervezett csatában, rossz érzése támadt.A Szentlélek jelzi a hívőknek,ha engedetlenek.Nem így szokott ő dönteni,hanem megkérdezte előtte Istent.Most legalább utólag meg kellene ezt tenni.Ahábot bosszantja ez a javaslat,de odaparancsolja az udvari prófétákat,akik mindig tudták,mit akar hallani a király.Egyöntetűen ezt kántálták: Induljanak, mert győzni fognak.
Jósáfát még mindig nyugtalan.Odahívatja Mikeás prófétát is,és ő vereséget jövendöl.Milyen kegyelmes Isten,hogy még idejében küld egy igazmondót,aki valóban az Ő akaratát hirdeti! Lesz-e erejük a királyoknak felismerni ezt,és engedni neki?Nem volt.Ekkor már Jósáfátnak is nehéz lett volna visszakoznia.Pedig ha megteszi,nem esik el sok fiatal férfi értelmetlenül a harcmezőn,nem maradnak árván és özvegyen sokan - minden eredmény nélkül.
Ebben a csatában Aháb király is elesett,és Jósáfát is majdnem ott maradt.
Van-e bennünk éberség,hogy idejében kérdezzük meg az Urat?Ismerős-e ez a lelki érzékenység,amikor a Szentlélek megmutatja: Rossz úton járok? De még vissza lehet fordulni.Van-e ehhez bátorságunk, hogyha késve is,de inkább vállaljuk a szégyent,mint az engedetlenséget?Nem számít,mit szólnak hozzá,mert Isten akarata a fontos.Van-e bátorságunk odaállni azok mellé,akik ezt képviselik?
Egyre pogányabb világban élünk,ahol teljesen ismeretlen Isten útmutatása után tudakozódni.Nem népszerű ember az,aki ragaszkodik az Úrhoz.Az emberek bármit elhisznek,csak ne legyen benne a Bibliában.A világ minden iránt türelmes,csak az élő Isten és Benne hívők iránt nem.De ezen a világon csak akkor tudnak segíteni a hívők,ha ragaszkodnak Isten Igéjéhez.
Kérjük el ezt a bátorságot a mi Urunktól!Ezzel használunk legtöbbet nem hívő embertársainknak is.Jézus Krisztus engedelmes maradt mindvégig.
Amikor Jósáfát megígérte Ahábnak,hogy részt vesz a tervezett csatában, rossz érzése támadt.A Szentlélek jelzi a hívőknek,ha engedetlenek.Nem így szokott ő dönteni,hanem megkérdezte előtte Istent.Most legalább utólag meg kellene ezt tenni.Ahábot bosszantja ez a javaslat,de odaparancsolja az udvari prófétákat,akik mindig tudták,mit akar hallani a király.Egyöntetűen ezt kántálták: Induljanak, mert győzni fognak.
Jósáfát még mindig nyugtalan.Odahívatja Mikeás prófétát is,és ő vereséget jövendöl.Milyen kegyelmes Isten,hogy még idejében küld egy igazmondót,aki valóban az Ő akaratát hirdeti! Lesz-e erejük a királyoknak felismerni ezt,és engedni neki?Nem volt.Ekkor már Jósáfátnak is nehéz lett volna visszakoznia.Pedig ha megteszi,nem esik el sok fiatal férfi értelmetlenül a harcmezőn,nem maradnak árván és özvegyen sokan - minden eredmény nélkül.
Van-e bennünk éberség,hogy idejében kérdezzük meg az Urat?Ismerős-e ez a lelki érzékenység,amikor a Szentlélek megmutatja: Rossz úton járok? De még vissza lehet fordulni.Van-e ehhez bátorságunk, hogyha késve is,de inkább vállaljuk a szégyent,mint az engedetlenséget?Nem számít,mit szólnak hozzá,mert Isten akarata a fontos.Van-e bátorságunk odaállni azok mellé,akik ezt képviselik?
Egyre pogányabb világban élünk,ahol teljesen ismeretlen Isten útmutatása után tudakozódni.Nem népszerű ember az,aki ragaszkodik az Úrhoz.Az emberek bármit elhisznek,csak ne legyen benne a Bibliában.A világ minden iránt türelmes,csak az élő Isten és Benne hívők iránt nem.De ezen a világon csak akkor tudnak segíteni a hívők,ha ragaszkodnak Isten Igéjéhez.
Kérjük el ezt a bátorságot a mi Urunktól!Ezzel használunk legtöbbet nem hívő embertársainknak is.Jézus Krisztus engedelmes maradt mindvégig.