Lelőhely:
Egykor Bereg megye, ma Ukrajna Szvaljava, a Latorca folyó völgyében. Ez az ősi útvonal, amely a Kárpátok legfontosabb átjáróját, a Vereckei hágót Munkáccsal, Beregszásszal, Ungvárral összeköti.
Meglelése:
1870. június 24-én Lehocky Tivadar kutatóárok ásása közben rátalált a lovassírra, mely a negyedik megmentett honfoglalás kori temetkezés. A koponya mellől került elő a tarsolylemez, a hosszanti tengelye mentén kisé félkörívűen meghajolva, amelyet Lehoczky még süvegdísznek vélt. A lemez mellett nemezfoszlányokat, haj vagy prém maradványait figyelte meg.
Anyaga:
Aranyozott ezüstlemez.
Mérete:
125x113 mm.
Műhelymunka:
A lemez peremére kannelírozott ezüstszalagot erősítettek. Az előrajzolt minta vonalait keskeny élű véső ütögetésével készítették. A lemez teljesen lapos. Az ún. „hármas pont" az egyik közép-ázsiai, szogdiai ötvösműhely sajátsága volt. Valószínű, hogy a felső öntvénysorral a sima bőrtarsolyok rátétdíszeit akarták utánozni. A lemez felületén a hátteret dúsan aranyozták, a mintákat az ezüst fehér színében hagyták meg. A lemez hátoldalán halványan kivehetők a mintázat rajzának egyes részletei. Az ezüst nittszegek elkalapált végei alatt alátétlemezek vannak, melyek a tarsoly fedelére történő biztonságos felerősítést szolgálták.
Képi világ:
Az öt ezüstszegecs feje háromféle levélmintát formáz. A lemez mintázata a galgóczi lelettel mutat rokonságot. A három függőleges sort alkotó palmetták itt is végtelen hálót alkotnak. Más azonban a felület megmunkálása. A palmetták hármas tagolású vízszintes leveleinek a belső sávját, a függőleges leveleknek pedig a keretező sávját párhuzamos ferde vonalakkal töltötték ki. A palmettalevelek visszakanyarodó levélcsúcsát és az erezet vonalait kerek beütött ponttal zárták le. A vízszintes levelek középütt futó vonalát nem egyetlen ponttal zárták le, hanem kissé lejjebb a vonal mellett kétoldalt még egy-egy poncot ütöttek bele. Ez az ún. „hármas pont". A végtelen hálót a minta kétoldali lezárása szemlélteti. A lemez egyedülálló díszítőeleme a felső szegélyhez szegecselt, bojtokat utánzó öntött veretsor. Ez négy háromtagú és egy fél tagból álló ezüstöntvény. Rajtuk fölül pontsorral díszített gyöngyözött szalag fut.
Díszítése párhuzamba vonható a eperjeskei 2. tarsolylemezzel is.
Használat:
A tárgy felületén és peremén látható erős kopásnyomok és sérülések a hosszú használat nyomat őrzik.
A lemezt valószínűleg nemezből készült tarsolyra erősítették. Így értelmezhetővé válik a felső díszítőszegély alkalmazása.
Huszka József: A magyar turáni ornamentika története
|
Az 1904?-ben készült Bereg vármegye térképrészletén megtalálható a tarsoly lelőhelye.
|
Forrás: www.tarsolyosok.hu
