Február 1. és 14.-e közötti időszak
Tavasz közelgésére a különböző télűző és tavaszváró bálokat , mulatságokat rendeztek, ez az időszak a nagy evések-ivások és mulatozások időszaka, a maszkos farsangi időszak. Nem csak a lányok és legények rendeztek bálokat hanem külön a házasemberek (batyubál) vagy az asszonyok (kosarasbál) is rendeztek maguknak mulatságokat, ezek a szokások még ma is nagyon sok helyen ugyan ilyen formában megvannak.
Magyarországon a farsang, középkori pogány szokásokból nőtte ki magát, ám számos idegen hatás érvényesül benne. A polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia francia, olasz hatásokat érvényesíti előnyben, de fellelhetők pogány germán vagy ókori görög motívumok is. Ez utóbbira a legtipikusabb, még mai is élő népszokás a világörökség részének számtó Buso járás.
Buso járás történetének két magyarázata is van, az egyik szerint, a sokac emberek csak azért bújnak farsangi -maszkos ruhába, hogy elűzzék a telet és meghozzák a várva várt tavaszt. A Poklade (farsang) végén elégetik a tél halálát szimbolizáló szalmabábút, ettől azt remélik, hogy a gazdák portáját elkerüli a gonosz, és a szerencsétlenség.
A másik teória, a mohácsi csatát követő török időkig nyúlik vissza. Ebben az időben a törökök elrabolták a fiúkat és janicsárokat neveltek belőlük a lányokból pedig háremhölgyet. Ezért nagyon sokan a Mohácsi-sziget mocsaras részeire behúzódtak, oda ugyanis a török nem mert bemenni még nappal sem. Egy idő után, mikor megelégelték a törököket, az éjj leple alatt beöltöztek az emberek busoknak és kiűzték a törököket Mohácsról, így 1687-ben a város felszabadult a török elnyomás alól.
Igazából mára már a két eredet összeolvad. Minden évben Húshagyó-kedd előtt hat nappal veszi kezdetét, ez a nap mindig csütörtökre esik. Csütörtöktől szombatig tartó időszakot kisfarsangnak nevezik. Kisfarsang legfontosabb szereplői a Jankelék, más néven „ busónövendékek” járják a várost és barátságosan riogatják a népet.
Ezután következik a „Farsangvasárnap”, ezen a napon van a nagy vonulás, amikor szőrrel kifordított bundába, szalmával tömött gatyában, lábukon bocskorral, beöltözött busók járni kezdik csoportosan a várost. A busok elengedhetetlen kelléke a kereplő, a soktollú fából készítette buzogány és a fűzfából készített állatbőrrel átitatott birkabőr csuklyás maszk.
A riogatás „Farsanfarkán” kedden fejeződik be, amikor máglyán elégetik a telet jelképező koporsót, immár jöhet a tavasz.
(Busojárás videók a magyarvagyokon:
http://www.magyarvagyok.com/videok/32-Egyeb/49672-Mohacs-busojaras-2011.html
http://www.magyarvagyok.com/videok/32-Egyeb/49671-Busojaras-2011-03-06.html
http://www.magyarvagyok.com/videok/32-Egyeb/49670-Moments-Busojaras-Mohacs-2011-03-05-Szombat-Buso-Group-Show-Event-Rendezveny-A-Busok.html
és még sok más....)
Február 2.
A farsangi mulatozáson kívül még számos nap van, amihez különböző szokások és hiedelmek ragadtak, ilyen például Gyertyaszentelő boldogasszony napja. Elsősorban időjóslások, megfigyelések kapcsolódnak a naphoz, mint:
„Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél. „
"Ha február hóban bundádat leteszed, húsvétkor bizonnyal ismét fölveszed"
De ugyan ennyi hiedelem fűződik a pacsirtához is, mert ha gyertyaszentelő napján megszólal a pacsirta akkor még sokáig fogod hallgatni, vagy ameddig besüt a nap a pitvar ajtón, addig fog még a hó esni. Illetve, ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja árnyékát , akkor visszabújik még negyven napra.
„Ha fénylik Gyertyaszentelő, hideg lészen eljövendeni majdan későbben"
Jókai Mór Az új földesúr című regényében így ír:
„ Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép fényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, amelyen ők megulgulnak, ha lágy hízelgő szellők lengedeznek,akkor a medve-visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább, -mert ez még csak a tél kacérkodása...”
Ehhez a naphoz azonban számos babona is fűződik, ezen a napon ahogy a nevében is benne van gyertyát szenteltetnek a misén, ami a régi népeket születéstől a sírig elkísért. Szülésnél szentelt gyertyát égettek, hogy a „pogánykát” el ne cserélje az ördög és mindennap a keresztelőig az égett a gyermek feje felett. Halálos ágynál szintén szentelt gyertya égett, hogy annak fényénél menjen a másvilágra a beteg.
Úgy tartották , hogy megvéd a viharoktól és a villámlástól, valamint a jégesőtől.
Szeged vidéken a gyertyaszentelőről hazatérve egy darabkát a kilincsre is akasztottak, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat megveregették, hogy bőven teremjenek.
Göcsejben pedig megvoltak győződve róla, hogy felpuffadt hasú emberek köldökébe téve , ha elégedtek egy gyertyát , akkor meggyógyult.
Még ma is kevés olyan katolikus parasztház van, ahol ne lenne szentelt gyertya, régen sublótban vagy ládafiában tartották vagy szalaggal átkötve a falra akasztották.
Február 3.
Szentelt gyertyát néhány helyen torokfájásra is alkalmazták, ekkor egy darabkát lenyelettek a beteggel, belőle. A legelterjedtebb formája a torokgyík ráolvasásnak, Szent Balázs napjához fűződő balázsolás, amikor a templomban a pap keresztbe tett vagy Y formázó szentelt gyertyákkal a gyermek álla alatt áldást mond.
A középkorban a diákok legkedveltebb szentje volt Szent Balázs, az ő tiszteletére 10-12 éves kisiskolások Balázs püspöknek öltözve balázsjárást rendeztek Kisdobakon, házról házra jártak adományokat gyűjteni, toborozni, köszöntőket mondani.
A balázsolók legalább tízen voltak, elöljáró, püspök, generális, kapitány,orvos,zászlótartó,őrmester,káplár és paraszt személyében a begyűjtött pénzt az iskola vagy templom megsegítésére fordították.
„Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja,
Többször is, hogy megérhessük az Úristen adja!
Kérjük ajándékát,a Szent áldomását,
Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását! „
Február 14.
A tavasz várakozásában, már a földműves tevékenységről ábrándoznak, és egyre nehezebben próbálják kiolvasni mennyi még a hátra a sok munka kezdéséig.
Néphagyomány szerint, ha Bálint napkor hideg, száraz idő van, akkor jó termésre lehet számítani, ha viszont a pacsirta megszólal „csücsülj be”, akkor még hideg idő várható.
Bálint napot ma már a szerelmesek ünnepének tekintik, régen nem tulajdonítottak ennek, különösebb dolgot, annál is inkább, mert a szerelmesek napja Amerikából terjedt el, azt viszont megfigyelhetjük, hogy valamilyen formában már elődeinknél is jelen volt a gondolat, mert úgy tartották, hogy a verebek ekkor választanak párt maguknak, és ekkor térnek vissza a vándorló vadgalambok is.
Bálint napot ma már a szerelmesek ünnepének tekintik, régen nem tulajdonítottak ennek, különösebb dolgot, annál is inkább, mert a szerelmesek napja Amerikából terjedt el, azt viszont megfigyelhetjük, hogy valamilyen formában már elődeinknél is jelen volt a gondolat, mert úgy tartották, hogy a verebek ekkor választanak párt maguknak, és ekkor térnek vissza a vándorló vadgalambok is.
Február 24.-én a nevezetes -Jégtörő Mátyás napja van.
Néphit szerint a tél enyhülését, bárdjával lesújtó Jégtörő Mátyásnak köszönhetik, aki megkönyörül az embereken és elűzi a hideget.
„Őkelme, ha talál jeget, megtöri, ha nem, csinál",
Ezért, ha az idő havas volt búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében, gazdaasszonyok pedig sárgarépát, borsót, petrezselymet, mert akkor nem eszik meg a férgek a magvakat.
Szeged környéki öregasszonyok, ha kevés volt a hó, hajnalban harmatot szedtek és ezzel átitatott lepedőt teheneikre tették, hogy jobban tejeljen.
Ha Mátyás napon fagy volt, akkor még negyven napos fagy következett, viszont, ha eső esett savanyú szőlő termést vártak.
Aznapi időjárásból lehet következtetni a termésre és a tojás menyiségre is, szeles idő kevés tojást eredményez, ezen a napon tojt libatojást megjelölték és nem keltették ki, mert úgy tartották, hogy az ebből a tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de legalábbis hibás lesz.
Baranyában pedig Mátyás napon fogott hal, egész évre jó halászatot ígér, mert ezen a napon kezdenek el ívni a csukák, így az ekkor fogott csukát „Mátyás csukájának” is nevezték.
Régen ez a hónap még az év utolsó hónapjának számított, később ragasztottak hozzá szökőnapokat, így jött létre az legrövidebb hónapja. Elődeink úgy tartották, hogy az év utolsó napjaiban illett megtisztulniuk, ezért a hónap második felétől kialakultak a böjti szokások, és Februárt böjtelő havának hívják.
A vasárnapok már nem visszafelé Karácsony felé tekintenek, hanem inkább Húsvét felé néznek, rövid hónap révén pedig remény arra, hogy nem sokára itt a szép idő, a tavasz.
„Január, február - itt a nyár!"