(az előző részlet folytatása)
Ónody Éva Kocsis Istvánnal folytatott beszélgetésének további részlete:
- Te mindezekre mikor jöttél rá? Biztosan nem az iskolában tanultad... Mikép-pen a trianoni pszichózist sem.
- Amit megtapasztaltunk, az érthetetlen volt! Felfogtuk, hogy egyre veszélyesebbé válik az életünk, egyre félelmetesebbé, de hogy a mindennél rejtélyesebb trianoni pszichózisban kell keresnünk a magyarázatot, arra elég későn döbbentem rá. Félelmetes kérdés ez, de megértése nélkül semmi sem érthető! Félelmetes bizony, felfoghatatlanságának pedig az a magyarázata, hogy a nemzetek viszonyában az agresszió nem feltétlenül agresszióra válasz, s hogy engesztelhetetlen gyűlölet lelkiismeretfurdalásból is nőhet ki.
Hogyan alakultak ki a trianoni pszichózisok? A román, szlovák, szerb trianoni pszichózisok kialakulása azzal kezdődik, hogy a román, szerb, szlovák (akkor még csehszlovák) politika egyszeriben megtagadja azt az elvet, amelyre legalább annyit hivatkozik a háború előtt, alatt és a béketárgyalások idején, mint a történeti elvre: az etnikai elvet. Miért tagadják meg? Nézzük román vonatkozásban: eddig a román nemzeti mozgalmak célja a román nemzeti egység megteremtése. E cél 1920-ban megvalósult. Ám nemcsak e cél valósult meg, Románia több mint kétszer akkora területet kap 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottak a világháború előtt. Ők nagyjából az 1940. évi határrevízió, az ún. második bécsi döntés alkalmával meghúzott, etnikainak tekinthető magyar-román határt tartották elfogadhatónak és kiharcolhatónak... A 137 000 km²-es Románia váratlanul és mindenki, a román politikusok számára is érthetetlenül 295 000 km²-es országgá válik. És az új ország nem nemzeti állam, hanem soknemzetiségű. A románság az összlakosságnak kb. 65%-át teszi ki. Megismétlem: kétszer akkora területet kap Románia 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottak a világháború előtt. Hát ez az oka a trianoni pszichózisuknak! A szlovákokénak is ez az oka: ők is kétszer akkora területet kaptak, mint amekkorára a pán-szláv irredenta számított... A világháború előtti titkos terveiket kell ehhez tanulmányozni és nem a hordószónoklatokat!
Azt a félelmetes tényt kell figyelembe venni, hogy az igazságtalanság kedvezményezettjei szükségképpen gyűlölik az igazságtalanság kárvallottjait! Gyűlöletükben és félelmükben az igazságos rendezéstől, meg is akarják őket semmisíteni! Hogy az igazságtalanság kedvezményezettjei lelkiismerfurdalásából nő ki a gyűlölet kivághatatlan erdeje! A trianoni pszichózist nagyon kevesen ismerik a maga rettenetességében. Az a legfelfoghatatlanabb, hogy a Trianon igazságtalanságában való hit erősebben befészkelte magát a románok, szlovákok, szerbek lelkébe, mint a magyarokéba. Nem mintha beszélnének róla! Mélységes hallgatásba burkolják, sőt tiltakoznak, ha valaki a trianoni „rendezés” igazságtalan voltáról beszél. Nem, nem beszélnek róla, de ez a hit - és e hitből kinőtt trianoni pszichózis - határozza meg magatartásukat. Megismétlem: Románia kétszer akkora területet kap 1920-ban, mint amekkorára a román irredenták számítottak a világháború előtt. Hát ez az oka a trianoni pszichózisuknak!
És elkezdődik mindaz, amire a trianoni pszichózis ösztönzi a román politikát! Népirtás végrehajtását tervezik be. Mert mikor válik a trianoni igazságtalanság igazsággá? Ha eltűnt a föld színéről az igazságtalanság utolsó kárvallottja. Igen, a román állam sürgősen óvintézkedéseket tesz bármiféle igazságos rendezés óhaja ellen. Például mielőbb színromán falvakat telepít az új magyar-román határ közelébe, aztán csökkenti mindenáron, akár földreformra, akár másra hivatkozva a magyar földtulajdont. A városok románosítását is elkezdi. A legabszurdabb ötlet is eszükbe jut: építtetni kell a színmagyar Székelyföld minden nagyobb és kisebb városába egy-egy hatalmas román templomot, és minél gyorsabban, hisz gyorsan el kell jönnie az időnek, amikor az új templomok környékén már nem magyarok, hanem románok fognak lakni. E templomok a trianoni pszichózis legfelfoghatatlanabb emlékművei. Azok a román görögkeleti templomok, amelyeket azért építettek a székely városok főterére, mert e városoknak nem volt román görögkeleti lakosságuk.
Ha egészséges lett volna a román nemzeti öntudat - nem fertőzi meg a trianoni pszichózis -, akkor a román állam szép nyugodtan hozzálát román kulturális intézmények, egyetemek, iskolák építéséhez, mégpedig azért, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek román művelődési élete állhassa a versenyt a magyar és a szász nemzetiség művelődési életével. Ám Nagy-Románia politikusai nem békés építkezéssel és állami támogatással látják megoldhatónak az erdélyi román kultúra felvirágoztatását. Erre jobb megoldást is tudnak. E „jobb” megoldás az, hogy nem építenek intézményeket a románság számára, hanem a magyar intézményeket szépen elveszik, és a románoknak átadják. Nem építenek például román egyetemet Kolozsvárott, csak elveszik a magyar egyetemet, román egyetemmé nyilvánítják. S ha már az egyetemet el lehetett venni, miért ne vennék el a kolozsvári magyar színházat is? Most kezdjenek színházat építeni? Építsenek a magyarok, ha akarnak, még egyet, egyetemet azt ne építsenek, azt minek, hisz fokozatosan kiszorítják a magyar nyelvet a középfokú oktatásból is, a közigazgatásból pedig azonnal.
- Álljunk itt meg. Te a két világháború közötti korszakról beszélsz, de a második világháború után tapasztalhattad meg a trianoni pszichózist...
- Erősíti a trianoni pszichózisokat, hogy a trianoni békediktátum 1947. évi „megismétlésekor” a békekötés diktálói sok tekintetben felülmúlták első világháború utáni elődeiket. Mi is az 1947-es párizsi békediktátum legnagyobb rejtélye?! Annak a Romániának a Magyarországtól elvett területekkel (43 591 km²-rel) való megjutalmazása, amely Németország oldalán (tehát a békefeltételeket diktáló, ún. „Szövetséges és Társult Hatalmak” ellenségeként) sokkal nagyobb haderővel vett részt a világháborúban, mint Magyarország. Romániát a magyar többségű Észak-Erdéllyel ajándékozzák meg.
- Téged mi ébresztett fel?... Mikor döbbentél rá, hogy olyan országban élsz, ahol magyarnak lenni eléggé veszedelmes dolog?
- Amikor megszüntették a kolozsvári magyar egyetemet, 1959-ben... Addig jóhiszeműek voltunk, gyanútlanok.
- A jóhiszeműségeteket és a gyanútlanságotokat még megindokolhatnád.
- Azt kell figyelembe venni, ami azelőtt történt Észak-Erdélyben, hogy az oroszok Romániát a magyar többségű Észak-Erdéllyel ajándékozzák meg. Mi is történt? Észak-Erdély 1944. november 8-tól 1945. március 13-ig tulajdonképpen sehova sem tartozott, se Romániához, se Magyarországhoz. Valóban, Észak-Erdélyben 1944. november 8-a után olyan helyzet alakult ki, hogy lakói - magyarok, románok, németek stb. - már-már elhitték, hogy a közel 50 000 km²-es területnek önálló államisága van. Az „önálló” Észak-Erdély létrehozását pedig nem más, hanem iszonyatos vérengzés tette szükségessé. (Legalábbis annak idején így hitték az erdélyiek.) Az előzmények: miután a Szovjetunió ellen harcoló Romániának sikerült átállnia a már biztos győztesnek számító Szovjetunió és szövetségesei oldalára, a román hadsereg a szovjet hadsereg mellett harcolva vonulhatott nyugat, illetve észak-nyugat felé, a román kormány pedig úgy gondolta, ez feljogosítja arra, hogy hivatalnokhadakat is küldjön az észak-erdélyi közigazgatás átvételére. A hivatalnokok talán teljesíthették is volna a parancsot, ha nem vonulnak be Észak-Erdélybe ugyanakkor a Maniu-gárda néven hírhedtté vált román fasiszta szabadcsapatok is. A Maniu-gárda nyomban hozzáfogott az észak-erdélyi magyarság „megbüntetéséhez”, azaz a válogatás nélkül összefogdosott magyar lakosság lemészárolásához. A szakirodalomban legtöbbet a szárazajtai, a csíkszentdomokosi, az egeresi és a gyantai vérengzésről olvashatunk. Szárazajtán favágótőkén favágófejszével vágták le teljesen ártatlan helybeli magyar férfiak fejét. A különösen kegyetlen, véres atrocitások nem maradhattak titokban, s a világ közvéleményét a román „honfoglalók” ellen fordították. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság pedig válaszul az atrocitásokra visszaparancsolta Észak-Erdélyből a román közigazgatást. És elkezdődött az az önkormányzat, amely csak 126 napig tartott. Miképpen születik meg aztán a másik nagyhatalmi döntés, hogy 1945. március 13-án a román kormány átveheti Észak-Erdély igazgatását? Semmi rendkívüli nincs ebben. Semmi más nem történik, csak az, hogy a moszkvai vezetés (azaz Sztálin) és a bukaresti vezetés kiegyeznek: ha Sztálin jóváhagyja, hogy a román közitgazgatást mindjárt bevezessék Észak-Erdélybe, akkor a román vezető politikusok úgy tesznek, mintha nem létezett volna sikeres román kiugrás, azaz mintha semmi más nem történt volna, mint az, hogy Romániát a szovjet hadsereg felszabadította... A magyarok éberségét pedig az altatja el, hogy az ekkor alakuló új román kormány elnöke az a Petru Groza, aki az erdélyi magyarságot ügyes színleléssel képes volt becsapni.
Az ötvenes évek első felében az erdélyi magyarság többsége még nem tekinti reménytelennek a helyzetét. S akik már e korszakban áldozatokká válnak, azok közül sokan nem képesek felfogni, hogy tulajdonképpen miért kell oly sok csapást elszenvedniük. A romániai magyarság többsége a teljes jogfosztottság és legnagyobb kiszolgáltatottság állapotát csak később éli át (…)
