(Olvasmány II., Pap Gábor előadásából, 2. rész) (Kétféle emberi viszonyulás folytatása)

A kérdés az, hogy a kétféle emberi viselkedési modell tud-e közösségi, tehát társadalmi viselkedésmodelleket létrehozni? Természetesen igen! A kétféle viselkedési modell kétféle társadalom szerveződéshez vezet el, ami nélkül a Szent Korona fontossága megközelíthetetlen. 

Káini modellű társadalom

Az egyikben, a káini modellű társadalomban létkérdése Káinnak, hogy zárt egységeket képezzen, hogy azok, akik lényegük szerint összetartoznának, ne kerülhessenek egyetlen csoportba. Létkérdése! Ha ezt nem tudja elérni, akkor óhatatlanul a magasabbrendű eszmeiség, az egymásért való élés fog általánossá válni, s ő továbbállhat.

Ez a zárt egység lehet egy iroda, lehet egy osztályterem, lehet egy tanári testület, lehet egy parlament, de lehet akár egy áram-szolgáltató rendszer is egy országon belül.

Elég egyetlen rókát betenni egy tyúkudvarba és egyenlő jogokat biztosítani a rókáknak és a tyúkoknak, belátható időn belül elnéptelenedik a tyúkudvar. Az is igaz, hogy utána a róka is éhen pusztul, de ez a rókát nem érdekli.

Ezt nevezzük demokráciának.

Tehát a káini modellű társadalomnak érdeke a zárt rendszerek létrehozása. Miért fontos ez? Azért, mert vele együtt jön a Gresham-törvény, ami a káini modellben kiköszöbölhetetlen.

Lord Gresham fogalmazta meg ezt a törvényt Erzsébet királynő idején és azt mondja ki, hogy: ha egy országban (ez a zárt egység) egyidejűleg kétféle pénznem van forgalomban, akkor törvényszerű, hogy a rosszabbik szorítja ki a jobbikat. Ezt a törvényt tanítják, de nem került be a közgazdászok gondolkodásának derékvonalába. Miért? Azért nem, mert rájönnének arra, hogy a törvény hatóköre nem áll meg a pénzvilág határán, sőt nem is ott bizonyítható legegyértelműbben, hanem ez egy általános törvény és úgy is mondhatnánk, hogy nem Gresham-törvény: ez a Káin-törvény.

A káini jellegű hatalomnak miért érdeke a zárt rendszer fenntartása?

Azért, mert a rendszer föloldásával és a jóknak az összefogásával egy olyan megtisztulási folyamat indulhatna el, mely elsősorban a káini hatalom létét veszélyeztetné. Ezzel az ember fokozatosan az emberhez méltó életet választaná.

Ugyanis az a viselkedési modell, ahol én csak egyéni vagy kiscsoport érdek mentén tudok gondolkodni, ez nem az ember viselkedési és tájékozódási modellje, ez a fajta modell az állatvilágra jellemző. Az állatnál jobban önérdeket és csoportérdeket elvileg sem lehet képviselni. Tehát, ha én erre biztatom az alattvalóimat, saját magam is ezt gyakorolom a politika szintjén, akkor én az emberiséget az állati szintre kényszerítem le.

Ha káini módon fogalmazom meg a jövőjét, akkor állatcsordát nevelek és nem pedig embertársadalmat.

Ha a múltat káini észjárással mutatom be, akkor az állati gondolkodást teszem természetessé még a történelmi távlatokban is. Jelenleg ez nagyüzemileg folyik. Ezért hallgatnak mélyen minden előremutató történelmi eseményről, és emelik ki mindenkor a magyarság vereségeit, bizonyítandó ezzel, hogy a saját erkölcsével mire jutott. A folyamatos veszteség természetesen nem igaz.

De az is biztos, hogy közel félezer év óta csak nagyon komoly erkölcsi veszteségek árán lehet háborúkat nyerni. Ez legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a magyar számára nem mindegy, hogy milyen áron győz. És ha ez csak erkölcsi veszteség árán történhet meg, akkor a magyarnak nem kell a győzelem. A legnagyobb erkölcsi tőkéje a magyarnak - ami a legfontosabb tőke a jövőre nézve is - az, hogy az elmúlt ötszáz évben egyetlen háborút sem a győztes mellett fejezett be. Miért erkölcsi tőke ez? Mert a győztesek felismerhetően erkölcstelenek voltak. Ezek minden létező összekülönbözésben a rosszabbat, a káini elvet képviselték. Hogy ilyen áron nem kellett győzelem, az egy óriási erkölcsi tőke. Az állati szintre lesüllyedés volt elkerülhető vele.

A Gresham-törvénynek rendkívüli a jelentősége. Nem véletlen a gyakori emlegetése, ugyanis az ennek megfelelő társadalom-modellnek, a káini alapú társadalomnak, a zárt körök létrehozása a lényege, és ennek a további sorsa azon múlik, hogy egy ilyen zárt közegbe akár csak egyetlenegy rókát be tudok-e vinni. Abban a pillanatban, ahogy egyetlen rókát bevittem, az egész zárt körben működő rendszer totális csődnek néz elébe. Ez csak idő kérdése, hogy mennyi idő alatt tudják teljesen kiírtani, leépíteni és ezt azért kellene hangsúlyozni, mert nem köztudott, hogy ez törvényszerű és nem emberi nézőpont kérdése.

Törvények működnek a világban, vagy tudunk róluk és akkor ennek megfelelően készülünk föl bizonyos találkozásokra, vagy kiszolgáltatjuk magunkat és csak akkor panaszkodunk, amikor már késő. Ezeknek a törvényeknek a működésével tisztában kell lenni. És ha egyáltalán van értelme iskolákat működtetni, akkor éppen azért van, hogy az ilyen alaptörvényekkel megismertessük az embereket.

Tehát ebben a káini modellben a demokrácia a meghirdetett elv. Ez a típusú demokrácia azt jelenti, hogy Káinnak és Ábelnek - a rókának és a tyúkoknak - a közösség életének irányításában ugyanazok a beleszólási jogai.

Ez mit jelent?

Azt, hogy jelenleg ugyanolyan beleszólási joga van a demokratikus államok életébe annak is, aki egész életében mások rovására él - érthetően szólva: lop, csal, hazudik -, mint annak, aki egész életében a közösségért élt, ezért áldozott, családja rovására, saját maga rovására.

Ez egy képtelenség!

A demokrácia úgy van meghirdetve, mint az elérhető legideálisabb jelenség. Honnan tudjuk mindezt? Onnan, hogy minden egyes agresszív beavatkozást egy másik ország életébe jelenleg ezzel indokolnak. Egy ország előnyösebb helyzetbe juttatásához olyan feltételeket szabnak, hogy a demokráciát hajlandó-e bevezetni ellenőrizhető módon. Tehát még ráadásul a róka ellenőrt is be kell engednie ellenőrizni, hogy a róka társa kellőképpen gyakorolhatja-e a maga jogait, a saját törvényei szerint.

Érthetővé válik ezzel az is, hogy miért általános az Európai Unió - de a világ - országainak is a folyamatos lepusztulása. Hová megy a pénz? A gondok gyökerére a magyarázatot a Gresham-törvény érvényesülése adja, melynek alapja pedig a káini modell.

A demokrácia szót azért kell taglalnunk, mert a Szent Korona-elv szintén népre hivatkozik, pontosabban nemzetre. Amikor egy káini elven működő társadalom a demokráciát meghirdeti, látnunk kell, hogy mi az, amit meghirdet és helyette mit valósít meg. A demokráciában elvileg népuralom lenne. De éppen a nép az, akinek a legkisebb a beleszólása, és aki biztosan nem gyakorolja a hatalmat.

Tehát a káini modellben a hatalom gyakorlóinak szükségszerűen hazudniuk kell, bárki kerül oda, bármilyen lehetett azelőtt, hazuggá kell válnia. Lényegi velejárója, hogy hazudnia kell. Ígérni kell valamit és utána nem teljesíteni. Miért? Azért mert ebben a modellben nem egyenértékűek az ígérők s azok akiknek ígérnek. Tehát a káini modellben van egy kiválasztott rész, aki én vagyok, Káin, s van az összes többi, aki nem azonos szintű, akit én adott esetben akár meg is semmisíthetek. Ezen a kettősségen alapul. És ha sikeres akarok lenni, akkor igenis kötelességem megsemmisíteni a másikat. Ezt a célt viszont hazugsággal kell takarni. Ezt tanítja a káini viselkedés.