A mese ideális forrásanyagként szolgál az ősi világkép fölidézéséhez, de nem kevésbé fontos az erkölcsi háttér, az erkölcsi tanítás, a bennük megfogalmazott „viselkedésminták” vizsgálatához.
A magyar népmesék nem gyerekek számára születtek, mondanivalójuk magasabb eszmeiséget hordoz. Ősi közösségek tagjai - a tudásanyag és világlátás mellett - erkölcsi erényeket is elsajátítottak a mesékből. Példaadó viselkedésmódokkal, erkölcsjobbító történetekkel ismerkedtek meg általuk. A mese igazi célja az, hogy az emberi életet értelmezze.
A magyar népmese tartalmazza a magyarság erkölcsi tanításait. A mese szájról szájra terjedt, nemzedékről nemzedékre.
A mesékben visszatérő jellegzetességeket ismerünk fel.
A népmese hőse tudja, hogy az igazi érték rejtve van. A megtévesztő külső alatt ezért keresi a belső értéket: a kopott ládikóban a kincset, a csúnya külső alatt a szépet és jót. Azért ismeri fel a leromlott gebe testében rejtőző, és őt segítő táltos lovat is, mert tudja, hogy az igazi ló, a JÓ rejtve van. (LÓ és JÓ rokonszavunk, mert L=J. A mindentudó-segítő rejtett táltos ló, a sugalmazó-segítő jót jelenti.)
Igazság
A magyar hagyományban nagyon erős az igazság védelmének megfogalmazása és annak következetes szolgálata. Így érthető, hogy a mesék hőse is igazságos, és a történet mindig az igazság győzelmével végződik. A hős felvállalja az igazság védelmét maga, de más javára is. Ez különösen akkor értékelhető, mikor az erőtlenek védelmében is szembeszáll a hatalmaskodó igazságtalanságával.
Elkövetett hibáját felismerve és jóvá téve, a népmese hőse a történet során folyamatosan fejlődik, míg végül alkalmassá válik a vezetésre. Mondhatjuk úgy is, hogy beavatottá válik. Így válik a szegény legény, vagy legkisebb fiú, próbákat kiállva, koronás királlyá.
A cselekmény folyamán nem törekszik mindenáron ellenfele megsemmisítésére, sőt cselekedeteivel annak fejlődését is elősegíti. Ludas Matyi megleckézteti Döbrögit, de nem célja életét venni.
Kegyelem
A főhős élete útján áldozatokat hoz, szükség esetén lemond társainak épülésére-javára, még saját kárán is. Utolsó kenyerét adja oda a kisegérnek, vagy ha kell, utolsó húsdarabként saját húsából is szel az őt szállító-segítő griffmadárnak.
Összes cselekedete a jó irányába mutat. Tudja, hogy az áldozatok árán tett jóért, jó jár. Ez az ő üdvözülésének útja.
Törvény
Emberi közösségeink született „tudói” közösségük szolgái voltak, a legnagyobb tisztelet mellett is, kiválasztottságuk terhe alatt. Népmeséink hőseiben ez a kiválasztottság testesül meg. A hős erejét mindig jóra fordítja, rendet tesz, visszaállítja a világ egyensúlyát. Mindezt kötelességének érzi, mintegy „világügyelő” szerepet vállal. A hős a többiekért, a társadalomért, sőt a világ egészének rendjéért lép fel. A szimbolikus jelentőségű mitikus lények leküzdése a mese hősét erkölcsi győzelemhez segítik. Azt sugallják, hogy az ember reménykedhet a boldogság elérésében, ha hallgat saját szellemére és az istenek megnyilatkozásaira.
A hős, hogy feladatát maradéktalanul teljesíthesse, ahhoz kapcsolattartásra van szüksége küldetésének megbízójával, - vagyis beavatásra. Erre a beavatási lehetőségre világít rá a magyar mitológia- és népmesevilág tündérhagyománya.
