Ha már korábban a magyar nyelv magyarázataival szolgáltunk (többek között azzal, hogy a szellem, lélek, test egységét magyarul érthetően az értelem, érzelem, erő közös gyökere mutatja meg), feltevődik a kérdés: a magyarságnak van-e mondanivalója az egyetemes értékrend és erkölcs vonatkozásában?

Pontosabban fogalmazva: beszélhetünk-e hagyományosan a Teremtő Isteni Rend értékrendjén alapuló egyetemes és egyben magyar erkölcsről?

Állíthatjuk, hogy igen!

Mindezt a kérdést a későbbiekben alaposabban kifejtjük.

A világ válsága valójában a szent uralom rendjének, a valódi hierarchiának hiányából vagy mellőzéséből származik. Mert a minden szintű vezetésnek - különösen a legfelsőbb szintű vezetéseknek - megszakadt a kapcsolata a Teremtő Isten minőségi értékrendjével, elsősorban az isteni igazsággal, de a kegyelemmel és a törvénnyel is, de a viszonyulás értékrendjével is Isten és környezete irányába.

Röviden fogalmazva: a világ válságának oka valójában a vezetések értékrendi-erkölcsi válsága.

Az emberiség újkori társadalma is ezért jutott válságba, idegenedett el és bomlott részeire. Szerves újjáépítése - emberi szövetségek, újkori közösségek létrehozása révén - az egyetemes értékrend és erkölcsiség tisztázása nélkül elképzelhetetlen.

Korunkban a társadalom számos területéről (gazdaság, környezetvédelem, kultúra, oktatás, stb.) érkeznek jelzések arról, hogy az adott területek válságának okozója az erkölcs jelenkorban tapasztalható egyetemes válsága.

Gyakran hallunk arról is, hogy az elmúlt évezredekben letűnt civilizációk bukását is az erkölcs romlása okozta, hiszen természetben és társadalomban minden, ami embertől érintett, az emberi minőség - az erkölcs - függvénye. Ezáltal az emberi erkölcsiség és értékrend az élet minden területét átfogja. Az élet minden területén az értékrendnek meghatározó befolyása van, ezért a minőség, az erkölcs milyensége minden esetben kivetül magára az egész társadalomra.

Az emberi erkölcsiség és értékrend alapvetően kétféle magatartás formában nyilvánul meg. Ez határozza meg az embernek úgy a természeti, mint a társadalmi környezethez való viszonyulását.

Létezik egy Isteni Rend szerinti küldetéstudatból származó, felelősen szolgáló magatartás, valamint egy, a nyereségvágyat és birtoklást kiszolgáló, felelőtlen, zsarnokló magatartás.

Az első: szolgálat. Az így élő gondosan bánik a rábízott természeti és társadalmi környezettel. A másik gátlástalanul kihasználja mindkettőt.

Ma olyan világban élünk, amelyben érték- és erkölcsi válság van.

A természet Isteni Rendjétől elrugaszkodott emberi társadalom haszonhajszolóvá vált és a haszon érdekében, minden cselekedetével az esztelen fogyasztást ösztönzi. A cél szentesíti az eszközt elvet alkalmazva, az állatvilágra jellemző kifosztó-megsemmisítő életvitel lett uralkodóvá az ember társadalmi kapcsolataiban is.

Az emberi magatartásban a rossz három szinten mutatkozik meg: szellem, lélek és test. A szellem legnagyobb vétke a tudáshiány (ami nem az ismeretek hiánya) és gőg, a léleké a gyűlölet és önzés, a testiségé az anyagiasság és birtoklás.

Elsősorban ezek az emberi tulajdonságok indítják el az erkölcsi romlást, ami nyilvánvalóvá majd a cselekedetek által válik.

A régi magyar erkölcs vonatkozásában anélkül, hogy különösebb történelmi távlati elemzésekbe fognánk, meg kell állapítanunk, hogy a hagyományos magyar erkölcs és értékrend közösségi szinten nagy mértékben a jó értelmében rögzített volt. (Ezt különösen a magyar mese- és mondavilág igazolja.) Bármennyi romlás és törés volt történelmében, a magyarság emlékezetében mindig megmaradt a visszatérési szándék a hagyományos, Hunor-Magyar eszmeiségen alapuló testvériség erkölcs és értékrendjéhez, aminek krisztusi megfogalmazása a Teremtő Isteni Rend igazságán alapuló szeretet parancsa.

Sok történelmi helyzetben, különösen az utóbbi 500 évben, a magyarság romlását a magyar testvérhagyománytól, az egyetemes magyar erkölcsösségtől történő eltávolodása is okozta.

A romlásból történő kiemelkedést, a magyar újjászületést pedig éppen ehhez az erkölcsiséghez, a testvérhagyományhoz való visszatérés indíthatja el újra. Ma is csak a Teremtő Isteni Rend adta minőségen és viszonyuláson alapuló újkori szövetségek életre keltése hozhatja magával a megújulást.

A magyarság megmaradása a Kárpát-medencében, de a világban is, értékrendjének-erkölcsiségének megtartásától függ. Ahogy feladja megtartó, hagyományos, a Teremtő Isten Rendjén alapuló értékrendjét és vesz át idegen, megrontó értékrendeket (mert erre számtalan példa van úgy a Kárpát-medencében, mint a világban), úgy semmisül meg. Mert a magyarság, értékrendjének elvesztésével LÉnyegét, s vele önnön LÉtét-ÉLtét veszti el.

A erkölcsiségnek, vagyis az igazságon alapuló szeretetnek és a tartásnak együtt kell lennie, mert a három egymás nélkül nem működik. Az igazság eligazít, a szeretet gyógyít (a gyűlölet beteggé tesz), a tartás viszont törvény, szabály és védelem (önvédelem), mely a külső megrontásunktól véd meg. A Teremtő Isteni Rend szintjén ez: az isteni Igazság, Kegyelem és Törvény megnyilvánulásaiban ismerhető fel.

Az emberi minőség viszont nyilvánvalóvá csak az emberi viszonyulásban válik: hogy milyen a kapcsolata Teremtőjével, önmagával és környezetével.

Az ember szolgája kell legyen a rábízott világának, nem pedig zsarnoka, hiszen Isten adta feladattal szolgálatra született. Ebben a szolgálatban az erőforrásokat, az Isteni Rendet szolgálni, és nem kihasználni kell. Ez a szolgálat pedig elképzelhetetlen a közösségi szinten működő erkölcsös magatartásforma nélkül.

Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő megnövekedett felelősségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, a közös akaratot, a közös távlati célt, valamint a hatékony együttműködést jelenti.

A közös erkölcs olyan értékrend, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, a káros és a hasznos cselekedetek megítéléséhez.

Feladatok

A fentiek alapján adottak az előttünk álló feladatok is:

- megfogalmazni és világossá kell tenni mindenki számára, hogy az egyetemes értékrendből származó erkölcs szerint mi a jó, és mi a rossz;

- az erkölcsiséget, a jó és a rossz kérdését tisztán és világosan elválaszthatóvá és értelmezhetővé kell tenni, azért, hogy senkit se lehessen félrevezetni, se szóval, se tettel;

- a magyar köztudatba és életvitelbe újból be kell vinni a Hunor-Magyar erkölcsiség hagyományát;

- az erkölcsös gondolkodást és cselekedetet a mindennapok tudatos gyakorlatává kell tenni;

- a Szent Korona lényegének megértése érdekében a magyarságnak fontos felismernie, hogy a Hunor-Magyar tesvériség elve, a krisztusi igazságszeretet parancsa és a Szent Korona üzenete egy és ugyanarról szól: az elrendeltetett isteni Igazság szerinti méltó emberi viszonyulásról. Ezek mindegyike: a Teremtő Isteni Rend megerősítése;

- tudatosítani kell, hogy a magyar és egyben egyetemes értékrendet és erkölcsiséget a világon a legmagasabb szinten a Magyar Szent Korona testesíti meg (Szent Korona értékrend);

- ha a Korona legfelső szintjén a Teremtő Isteni Rend szerinti erkölcs irányít, akkor ez természetes módon általánossá kell váljon az egész társadalomban. A minta kötelezővé kell váljon a hierarchia minden alsóbb szintjén is. Ami fent van, az lent is van. Ehhez viszont elsősorban a legfőbb vezető kell méltó legyen a Isteni Rend közvetítésére és a Szent Korona szolgálatára;

- tudatosítani kell a társadalomban a jóban fejlődés lehetőségét. Világossá kell tenni a jóvá válás útját, ami a beismerés, jóvátétel, megjavulás, majd a feloldozás fokozata. A jóban fejlődés a vétkek folyamatos felszámolásával és az erények tudatos gyakorlásával valósítható csak meg. Ezt a földi utat kell járnia folyamatosan mindenkinek;

- már gyerekkortól felismerhetővé kell tenni és oktatni a Teremtő Isteni Rend lényegét, az ebből származó küldetés és felelősség kérdését és azt, hogy ezeknek viszonylatában milyen emberi magatartásformák mutatkoznak meg. Az ezirányú oktatással szüntethető meg a fiatalság tudáshiánya, tájékozatlansága és életcél nélkülisége. Biztos alapokra helyezve csak így tudatosítható számukra az Isteni Rendből származó feladatuk és életcéljuk. Ezáltal már nem tántorgó alakjaivá, hanem tudatos alakítóivá válhatnak földi világuknak.