Az emberi szintű hierarchia, ha szentnek tekintjük, akkor ez a Teremtő Isteni Rend emberre szabott származéka kell legyen.
Említettük már, hogy a Teremtő Isteni Rend, az igazság, kegyelem és törvény rendje az emberi társadalom kapcsolatai szintjén egyszerre kell a szent uralom-hierarchia függőleges és a testvériség-mellérendelés vízszintes viszonyrendszerében működjön.
E kettősségre könnyű a magyarázat: a hierarchia, mint minden a teremtett világban, nem rögzített. Emberi szinten a lehetőség és szükség pillanatnyi, vagy hosszabb távú helyzete e rendező elv alapja. Hogy ez valóban így van, arra a legelemibb emberi és közösségi kapcsolatok példája világíthat rá: mert, amint egy helyzetben valakinek több a lehetősége (adottsága) szellemi, lelki, anyagi (erő) vonatkozásban, máris természetes és a környezete által is elfogadott, hogy hierarchikus vezetővé, a helyzet felelős irányítójává váljon. Küldetés-tudattal élő ember ezt úgy is tekinti, hogy bármely adott lehetőség, számára a szolgálatot kötelezővé is teszi. De, a természet rendjéből származóan nem lehet mindenkor ugyanaz a személy minden lehetőségek birtoklója. A körülmények változnak: közérthetően szólva egyszer fenn, egyszer lenn. Ezért fontos az emberi alázat gyakorlása, hogy más helyzetben, másnak a lehetősége (és az önnön szükség) előtt, az egykor hierarchikus vezető befogadó vezetetté is tudjon válni, ekként vállalva az alsóbb hierarchia szintet. E minduntalan változó hierarchiában csak a mellérendelő, kölcsönös testvériség gyakorlásával kerülhető el az emberek belső harmóniájának - a szellem-lélek-test kiegyensúlyozottságának - megbomlása.
Láthatjuk tehát, hogy hierarchia és testvériség szerves kapcsolatban áll. Annyira összetartoznak, hogy egyik a másik nélkül sokáig nem létezhet.
Fontos összegzése a fentieknek, hogy a hierarchia - természetes módon - mikor alá-, mikor pedig fölérendelő. Ezért kell legyen testvérien mellérendelő.
Attól függően, hogy a lehetőség-szükség adotta helyzettel valaki él, vagy visszaél, származhat belőle a szent uralmi rend, vagy ennek ellenkezője, az emberi-zsarnoki uralom.
Az egészséges társadalom nem ad helyet a zsarnokságnak, mert a hierarchia rendje megadja számára a felelősségek szintjeit, és a szereplők felelősségét. A hierarchiában az emberi szereplők helyüket a magukkal hozott, vagy a közben szerzett tálentumaik szerint foglalják el. Az elfoglalt nagyobb hierarchikus szint - a hatalom - nagyobb felelősségre és szolgálatra kötelez. A hatalommal rendelkező szereplő csak igazi miniszterként - közössége szolgájaként (minister = szolga) - uralkodhat. A szolgálat és felelősség tudatában kell vállalnia a vezetést, és erre fogadalmat is tegyen. Nem így történik a zsarnokságban, ahol a vezető visszaél hatalmával, s amit tesz, azért felelősséget sem vállal.
A hierarchia rendje a társadalomban akkor működik jól, ha magába foglalja a mellérendelést is. Ez lehetővé teszi minden szinten a szereplők közötti felelősség megosztását hozzáértés, képesség szerint, a felelősség átvállalását akadályoztatás esetén, de az ellenőrzés lehetőségét is, miáltal nem alakulhat ki az önkényes (zsarnoki) és hibákat elkövető magatartás. Következik ebből, hogy a vezetéshez egyetlen személy nem elég. Több szereplőből álló vezető magra van szükség.
Egy rendszer működése vezető magjának minőségétől függ, mert ez irányítja a rendszerben végbemenő folyamatokat. A jó működéshez jó minőségű vezető magra van szükség, melynek résztvevői ellátják a felelősség megosztás, átvállalás de ellenőrzés feladatát is.
Ez a szent rend egyaránt érvényes és elrendeltetett a társadalom minden közösségében: családban, kisközösségekben, nagyközösségekben és nemzetben.
A hierarchia és mellérendelés rendjének egyaránt működnie kell az egyének között, a közösségeken belül az egyén (vezető) és közösség között, de közösségek egymás közötti viszonyában is.
