(Olvasmány II., Pap Gábor előadásából, 5. rész) (A Szent Korona és hatalomgyakorlás folytatása)

„Aki a Korona ügyében tisztán lát, az a Kárpát-medence összes többi kérdésében is tisztán lát. Aki a Kárpát-medence kérdéseiben tisztán lát, az Európa összes további kérdésében is tisztán lát. Aki Európa összes kérdésében tisztán lát, annak nem sok nyitott kérdése lehet a világról.” - vallja Pap Gábor művészettörténész.

Úgy tűnik, hogy voltak Európában nem magyarok, akik a magyar Szent Korona szerepét illetően egykor meglehetősen tisztán láttak. Ennek kifejezését vállalták, és a világ tudomására is hozták.

Itt két kép fogja jelezni, hogy a bennünket körülvevő népek, a szűkebben vett európai környezetünk - német nyelvterületen illetve az itáliai tágabb környezetünk - miképpen értékelték a magyar Szent Koronát, annak az uralmát az egész világhoz, illetve Európához viszonyítva.

Az első képen bemutatott alkotás Mária Terézia uralkodásának idején, tehát 1740-80 között készült, a készítője német. Egy metszetről van szó. Andreas Nunzer nürnbergi rézmetsző mester készítette, és a Földet ábrázolja a Szent Koronával. E művén félreérthetetlenül is Magyarország és fővárosa, Buda-Pest áll a világ középpontjában, és a földgolyót a magyar Szent Korona koronázza. 

A magyar történelemnek ebben a legsanyarúbb korszakában, a magyarság szerepét és a Szent Korona működésrendjét illetően, mit tudhatott az egykori rézmetsző? (Amit ma már a magyarság sem tud!)

Az 1740-es években a magyarságnak már nem a fegyveres lepusztítása folyik, sokkal kifinomultabb eszközökben, de ez az egyik legsötétebb korszaka a magyar történelemnek. Itt indul el a szellemi értelemben vett lepusztítása az országnak.

Ennek az időszaknak a terméke ez az alkotás, és még ráadásul nem is magyar ember készítette. Ezért kell különös hangsúllyal emlegetni.

Adva van a világ, tehát szabályszerűen a földgömb, de nem mint földgömb, hanem a világnak a kicsi modellje. Honnan tudjuk? Onnan, mert egy olyan sáv van körülötte, amelyik az állatövnek a megjelenítője. Tehát azt jelenti, hogy a világ tágabb értelemben is értendő, nemcsak mint a földkerekség.

Ennek a földkerekségnek a magyar Szent Koronát helyezi a tetejére. Erre kell mondanunk, hogy de hiszen nem volt kinek kedvében járni, mert itt a magyarság oly mértékben volt már lezüllesztve és széttagolva, hogy egyszerűen nem volt értelme hízelegni nekünk. Tehát ez csak azt fejezheti ki, hogy valamit ekkor még azok is tudtak, akik nem magyarok voltak, s nem volt érdekük, hogy a mi pártunkra álljanak.

Tehát tudták azt, hogy a földkerekségnek csak egyetlen szent koronája van és habár a német-római császári trónszéken akkor is Habsburg ült, mégis nem a Habsburg, tehát a német-római császári koronát tették rá. Ilyen ábránk egyáltalán nincs is, hogy a földkerekségre - amelyik kozmikus értelemben is értelmezi a földkerekséget - a német-római császári koronát tették volna föl. Miért? Mert nem való oda. 

Tehát itt a magyarságnak nem valamiféle magamutogatásáról van szó, hanem arról, hogy ezek tények, melyeket láthatóan az 1700-as évek második felében még tudtak.

Visszalépve még egy évszázadot, az 1600-as évek közepén egy nagyon érdekes tárgycsoportra bukkanunk. Ezzel is érdekes módon nem a hazai Szent Korona kutatás dokumentumai között találkoztam, hanem ki kellett menni Moszkváig. Ott a Puskin múzeumban találtam rá, melynek nagyon gazdag a gyűjteménye. Ott egy elég bő csoportja található a Faenzaban készített csodálatos alkotásoknak. Ezek az itáliai műveltségnek a dokumentumai és az 1600-as évekből, körülbelül száz évvel az előző kép előtt készültek.

Most, ha az 1600-as évek második feléről beszélünk, mit tudunk, Magyarország milyen állapotban van ekkor? Hát, az egész történelmének, eddigi történelmének mélypontján. Bármilyen furcsán hangzik, ekkor mélyebb ponton voltunk, mint Trianon után. Mert Trianon is óriási megrázkódtatás volt a magyarságnak, de össze sem vethető azzal, mint amikor az addig folyamatos függetlenségi nagyhatalmi státusz szinte egyik napról a másikra széthull. S ez 1541 volt, Buda elfoglalása, és az ország három részre tagolása. Most az olyan megrázkódtatás volt, ami után még magára találhatott volna a nemzet. De nem ezek az igazán veszélyes időszakok, hanem amikor az úgynevezett Kádár-rendszerek jönnek be, amikor hozzászoktatnak bennünket, hogy ez a végleges állapot, amikor egyszerűen nincs jövőképünk. Mindenesetre ebben az időszakban Magyarország a teljes reménytelenség idejét élte. 

És akkor megjelenik egy olyan tárgysorozat, melynek minden tagja - négy, akkor még csak négy kontinens volt - egy-egy szimbolikus nőalakkal a négy földrészt jeleníti meg. (De van olyan tál is, ahol mind a négy egyszerre jelenik meg.) Mindenik szimbolikus nőalaknak a fején egy-egy jellegzetes fejdísz van.

A négy földrész - Európa, Ázsia, Afrika, Amerika - közül az Ázsiát megjelenítő nőalaknak egy kucsmaszerű koronája van, amilyen az orosz cároknak a koronája is volt később. Az amerikai korona az tollkorona volt, díszes, mint az indián törzsfőnököké. Az afrikai korona gyümölcsökből össszeillesztett volt, ami nyilvánvalóan egy képzeletbeli fejdísz volt.

Az európai korona a tárgyak minden egyes változatán - akár mind a négy volt egyen, akár külön Európa - mindig a magyar Szent Korona volt. Erre mondhatja az ember, hogy most már az itáliaiak is magyarkodnak? Vagy esetleg tudnak valamit, amit ki is mernek mondani, s amit mi a jelenlegi megfélemlített és megszégyenített, agyontiport állapotunkban nem merünk kimondani: azt, hogy a világnak valóban egy koronája van - szent koronája. De Európának is egy koronája van, s az a magyar Szent Korona. Tehát, ha én Európát, a maga teljes jelentőségében - oly módon, hogy az össszevethető legyen Amerikával, Ázsiával vagy Afrikával - mint uralmi formát megjeleníteni akarom, akkor azt nem a német-római császári koronával teszem, hanem a Szent Koronával. (Holott akkor, az 1600-as években Európában a vezető hatalom a német-római császári koronáé volt.)

Tehát ezekre a példákra föl kell figyelni, különösen azért, mert akkor még Itália Habsburg fennhatóság alatt is volt.

Tehát itt, mi magyarok, valamit teljesen eltévesztünk. Ha mi Európába mondjuk bemegyünk, akkor vagy ezen az alapon tudunk tárgyalni Európával, vagy nem érdemes. Mert ezt nem mi fogalmaztuk meg magunkról, ezt ők fogalmazták meg rólunk. Tehát vagy a Szent Korona alapján tárgyalunk Európával, vagy semmi értelme nincs. Ezek tények, melyeknek utána lehet nézni.

(Bizonyos összevetési lehetőségünk van az 1600-as évek magyar helyzete és a jelenlegi helyzet között, csak annyi a különbség, hogy akkor három részre voltunk szakítva, most egy kicsit több részre. De a megmaradás esélyei most sokkal jobbak, mint voltak akkor. Csak tudni kell, hogy esélyeink mihez képest romlanak napról napra, s ehhez képest melyek a történelmi tapasztalataink, mert ha megvonják tőlünk a történelmi tapasztalatot, könnyen kétségbe esünk. De ha tudjuk, hogy volt ennél lényegesen rosszabb helyzetben is a magyarság, akkor semmiféle kétségbeesésre nincs okunk. Azt kell megkeresni, ki okozza ezt.) 

Mindenesetre egy ilyen helyzetben a magyar Szent Koronát látjuk Európa fején. Nem hiszem, hogy ezt tovább kell értelmezgetni.

Azért kellett ezt bemutatni, hogy érzékeljük: a magyar Szent Koronának a magasrendűsége és a hozzákapcsolódó uralmi formának az elképzelhető legmagasabb szintű elismertsége, az nem magyar belügy. Voltak idők, amikor nagyon rossz helyzetben volt a nemzet, és mégis köztudottá vált, sőt hirdetett tény volt a magyar Szent Korona legmagasabbrendűsége. Hisz ezt a faenzai edények is - melyek valóban bejárták a világot -, nagy példányszámban hirdették.

Európának már korábban rá kellett döbbennie, hogy a magyar Szent Korona másként működik, mint bármely más európai ország koronája.

Hiszen az Anjou-korszak azzal kezdődik, hogy valaki nem akarja komolyan venni, hogy Magyarországon királyt avatni egyedül csak a Szent Koronával lehet. Ezt sem az első Anjou-házbeli Károly Róbert nem veszi komolyan, sem az őt küldő és biztató pápa, V. Kelemen.

Készíttetnek egy újabb koronát, és V. Kelemen pápa ezzel rendeli megkoronázni Károly Róbertet, mert akkor a Szent Korona éppen az erdélyi vajdánál, Kán Lászlónál van. És ezzel elárulja mind a pápa, mind pedig az új dinasztia-alapító, hogy fogalma sincs arról, hogy a magyar Szent Korona miképpen működik.

„A korona kilenc évszázada” című kötet (szerkesztője Katona Tamás történész) többek között közli azt a pápai leiratot is - ez egy legmagasabb szintű egyházjogi döntvény -, amelyben V. Kelemen pápa elveszi a Szent Korona szentségét, és az általa frissen készíttetett koronára ruházza át. Ezzel rendeli megkoronázni Károly Róbertet. És meg is koronázzák.

Mit csinál erre a nemzet? Nem veszi figyelembe. Nem csinál belőle nagy ügyet, csupán tájékozatlannak tekinti azt, aki megtette a szentség elvételét. Valószínűleg csodálkozhatnak egy kicsit, mert hisz szentségek ügyében azért mégis csak illene a pápának tévedhetetlennek lenni. Próbáljuk már ezeket a kérdéseket a helyükön értékelni, ezek ugyanis tények.

És amikor végül kiderül, hogy ennek a nemzetnek - melyet már hitbeli állapotát illetően 300 éve gyakorlatilag Rómából kormányoznak - a koronájától a pápa nem tud egy szentséget elvenni, akkor az nagyon elgondolkoztató kell legyen.

Akkor a pápának tudomásul kell vennie, hogy a magyar Szent Korona szentsége fölött ő mint pápa nem rendelkezhet. Ennyit erről. Tudomásul veszi, vagy nem - csak ebben az egy kérdésben dönthet. Itt arról van szó, hogy olyan magas szintű a magyar Szent Korona szentsége, hogy ezt a pápai utasítási jogkör egyszerűen nem éri el - ennek alatta van.

A pápának ezt akkor be kell látnia, tárgyalásokat kell kezdenie, s két évi tárgyalás után - 1308-ban kezdődik el a konfliktus - 1310-ben tudja csak visszaszerezni a koronát, hosszú-hosszú tárgyalássorozat révén. És utána valahogy semmi szó nem esik arról, hogy mintha elvették volna ennek a szentségét. Ugyanolyan szent marad természetesen, s ezzel koronázzák meg immár harmadszor Károly Róbertet (mert előtte volt még egy koronázás - az is pápai kezdeményezésre).

Tehát egészen egyszerűen nem értik Rómában, hogyan működik a magyar Szent Korona. Miért nem? Mert messze afölött a szint fölött működik, mint amit ők meg tudnak közelíteni. S nem tudom észrevettük-e: jelen időt használtam. Ez egy nagyon lényeges tétel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet tisztelni a pápát, itt tényekről beszélünk, melyeket tisztességes dolog figyelembe venni.

A megrettenés attól szokott lenni: miért, van annál is magasabb utasítási jogkör, mint a pápai? Igen, van magasabb. A történelem ebben a kérdésben egyértelműen hagyta ránk a tanulságot. Minden erre vonatkozó tanúsítvány eredeti megfogalmazásban, hiteles fordításban, jó minőségű közlésekben rendelkezésünkre áll - csak el kell olvasni.

Tehát ezek valóban nagyon kemény tények. Ha ezen nem vagyunk képesek túljutni, akkor a magyar Szent Koronával akár egy mondatnyival sem érdemes többet foglalkozni. Semmi értelme nincs, mert akkor nem érzékeljük ennek a hihetetlen hatalmas erejét.

Tehát amit politikai vonalról megközelítettünk az első metszettel s az azt követő faenzai tállal, azt most tudomásul kell vegyük, hogy bizony vallási oldalról közelítve is ugyanarról van szó. Arról, hogy a magyar Szent Korona egyedi, egyszeri és semmiféle világi képviselete, semmiféle hatalomnak, ehhez nem nyúlhat hozzá.

Tehát a magyar Szent Korona a maga működésrendjében az a sűrítménye a szakralitásnak, hogy bizony nagyon-nagyon meg kell tisztítsa a lelkét az, aki a közelébe akar kerülni. Azt is elmondhatjuk, hogy ha már foglalkozunk a Szent Koronával, az már bizonyos értelemben koronázottságot jelent. De, ha ezt a koronához való közelítést nem előre megtisztított lélekkel űzzük, akkor iszonyatos kicsapódásokat tud bennünk létrehozni.