Lévén a család célja a gyerekek jövőjének biztosítása, ezért szükséges tudatosítani a gyerekekben a megmaradás mindenkori alapértékeit.
Sok minden más nélkül lehet élni, de ezek nélkül az emberi minőség és lét rövid időn belül megsemmisülhet.
A társadalom Istentől elrendeltetett alapegysége és ősidők óta mindmáig a legbiztosabb alapokon álló közössége a család. Ily módon válhatott a család a folyamatos áthagyományozás legfontosabb keretévé.
A hagyomány átadása elsősorban az egyén és közösség megmaradásának célját szolgálja. A természettel együttélő ember számára a megmaradás alapértékei mindig ismertek voltak, hisz napi léte függött tőle. Csak az anyagi- és műszaki tökéletességben való mértéktelen hit kábítása felejteti el ezt a mai emberrel.
A család ma is az a keret, ahol kötelező a megmaradás alapértékeit tudatosítani.
Elevenítsük fel a már korábban magyar nyelviekben elemzetteket, hogy melyek is ezen alapértékek: - Mindaz, ami az ember anyagi-lelki-szellemi megtartását és épülését biztosítja, ami védi és fejleszti, amit magyarul úgy fejezhetünk ki, hogy: életének eleme és feltétele. Ezek egyben az emberiség ősértékei is, melyek mindenkor megtartották és éltették: az élelem, a védelem szellemiekben, lelkiek-ben és anyagiakban. Ezek, röviden:
- a hite és hűsége (szellemi-lelki tápláléka és védelme),
- anyagi élelme és
- anyagi-testi védelme
(ruhája, hajléka, háza, hazája-hona)
A mindenkori megmaradás csak ott biztosított, ahol ezen alapértékeket a közösség ömaga, önellátóan képes áthagyományozni és bármikor újrateremteni.
Ezen feltételeket leginkább a család és a faluközösség teljesítheti, a városlakó ember életmódja erre már csak részben ad lehetőséget.
Az alapértékek fontosságát bármely, előreláthatatlan szükséghelyzet mutatná meg igazán. Ha valamilyen ok folytán pillanatok alatt minden megsemmisülne, akkor még marad-e hit, emberség, lesz-e tudás, hogy élelmet, ruházatot, hajlékot-házat, hazát rövid idő alatt újjáteremtsek? Egyénileg és közösségileg képes vagyok-e rá? Ez a megmaradás nagy kérdése, mely feltehető általánosan, de személyesen felteheti ki-ki magának. (Egyedileg fogalmazva: tudok-e saját hajlékot építeni, ruházatot készíteni, élelmet előállítani? Mert, ha nem, annak pusztulás lehet a vége!) Ezeket megértve, mindaz a látszat értékhalmaz, amit a környezet ma sugall, hamar semmivé lesz.
Mára a világon ezen alapértékek önálló megteremtésének lehetősége, de igénye is a globalizációra törekvő hatalmak erőszakos hódításával annyira lecsökkent, hogy az vészhelyzetben már az ember és közösségeinek létét veszélyezteti.
Valamikor a falut tekintették a nemzet megtartójának, mivel folyamatosan az biztosította a közösségek számára az életképes népességet. A falusi ember, az önellátás érdekében mindent megtanult, amit egy családi gazdaság vezetéséhez tudni kellett. Saját alaplétéhez mindent előállított, és a várost is ellátta élelemmel. Háborúk idején, az éhező és zaklatott városlakók is falura menekültek a túlélés érdekében. Ennek ellentéte a város, mely mivel képtelen saját alapellátását biztosítani, úgy léte fokozottan sérülékeny. Az alapvető szolgáltatások - élelem, víz, üzemanyag, fűtés, takarítás - túlzott központosítása révén a város olyanná válik, akár egy mesteséges éltetőre kapcsolt szervezet, melynek működése vészhelyzetben leállhat. A civilizáció természet- és emberellenes állapotokat eredményezhet. A globális törekvések sajnos mára a falut is ilyen irányba fejlesztik.
