Időközben az osztrákok forgalomba hozták az úgynevezett "Reichsschatzschein" (birodalmi kincstári utalvány) nevű államjegyeket is.
1857-ben bevezették a 45 forintos osztrák értéknek nevezett új ezüst valutát, amely egészen 1892-ig forgalomban volt.
1860-ban a fémpénzek ismét kikerültek a forgalomból, ezért újabb krajcáros papírpénzeket nyomtattak, 1863. január 15-én pedig újabb forint bankjegyeket 10 és 100 forintos értékjelzésekkel.
Ezt követték a porosz vesztes háborúk utáni 1866. július 7-ei keltezésű bankjegyek(1, 5, 50 forintos címletekben).
1867-ben a Magyarországgal való kiegyezés után jutottak az immár független államok abba a helyzetbe, hogy előkészíthessék az aranyvaluta bevezetését. Megalakult az Oszták-Magyar Bank (Österreichisch-Ungarische Bank), majd 1880-ban megjelent az első kétnyelvű bankjegy; egyik oldalán német, a másik oldalán magyar szöveggel.
Ebben a korszakban is sok párhuzamos bankjegykiadás volt, így 1881-ben, 1882-ben, 1884-ben és 1888-ban is adtak ki újabb papírpénzeket. Ezek azonban mind csak 1, 5, 50 forintos címletek voltak.
