"Ha akarnám, se lehetnék más, mint magyar, keresztény, polgár és európai" - az elöző század egyik legnagyobb írója.
Márai Sándor Kassán, 1900. április 11-én látta meg a napvilágot egy szász polgárcsalád első gyermekeként. Minden megtörténik vele, ami egy magyar íróval megtörténhetett: korai siker, elkapodott, több kiadást megért művek, a világégés, elhallgattatás, emigráció és elszigetetltség. Életének közel felét volt kénytelen idegen földön tölteni - előbb Svájcban, majd Olaszországban és az Egyesült Államokban -, s lelkét éppen akkor lehelte ki, amikor szeretett hazája, Magyarország felszabadult a kommunizmus igája alól. A nyelvvel való, sírig tartó viszonyát újságíróként kezdte (már húszévesen dolgozott a Thomas Mannt is foglalkoztató Frankfurter Zeitungnál), és verseket írt (első kötete, az Emlékköny verseskönyv). Alkotott színművet (ilyen a Varázs és Kaland, utóbbi 351 előadást élt meg). Ismertté mégis regényei, illetve naplói tették. Ezek sorában élre kívánkozik az utólag világsikert elért A gyertyák csonkig égnek, és az Egy polgár vallomásai. Kevesen tudják Márai Sándorról, hogy a Varázs színpadi próbái kapcsán szerelemre lobbant Tolnay Klári iránt; ennek megörökítése az Ismeretlen kínai költő köntösébe bújva írott, s csak halála után kiadott versfüzér.
